Szerző: Könyves Viki
2016.09.01.
2011 augusztusában költöztem Dániába, azaz pontosan öt évvel ezelőtt. Akkor, tizennyolc évesen, fogalmam sem volt, hogy mit várjak az élettől. Egyáltalán nem gondolkoztam el azon, hogy milyen emberként hagyom el az otthonom, és milyen emberként fogok egyszer majd visszatérni. Nem foglalkoztatott különösebben, hogy milyen értékeket viszek magammal külföldre, és mivel gazdagodhatom majd ott. Két célom volt: egyetemre járni és világot látni.
Hála Istennek mindkettő többé-kevésbé beteljesedett.Viszont mindemellett számtalan más, kevésbé kézzelfogható, mégis annál értékesebb dologgal ajándékozott meg ez az ország és az itt élő emberek.
Szerintem igaz azt állítani, hogy ha az ember egy másik országban, másik kultúrában szeretné az életét folytatni, akkor radikális változásokra számíthat a személyiségét illetően. Az a legérdekesebb az egészben, hogy a belső változásokra nem az átalakulási folyamat közben figyelünk fel, hanem már csak akkor, amikor vége ennek a transzformációnak, és szinte eggyé válunk a nemrég oly idegennek tűnő ismeretlen környezettel.
Úgy érzem, nekem most érkezett el az a pillanat, amikor ideje elgondolkoznom azon, hogy mit is tanított nekem Dánia. Mert pont most, amikor úgy döntöttem, hogy elhagyom ezt az országot egy rövid időre, érzem az előbb említett radikális változást magamon. Tehát íme az elmúlt öt évem öt legfontosabb leckéje.
Első lecke: Szeresd felebarátod (még ha más is, mint te)!
Dánia egy apró ország; népessége alig több, mint ötmillió fő, és a 2015-ös adatok szerint a lakosság durván tizenkét százaléka más országból érkező, vagyis bevándorló. Az ország mérete ellenére hihetetlen, hogy mennyiféle emberrel találkozhatunk itt. A lakosság sokszínűsége pedig jó érv arra, hogy a dánok igenis befogadó, elfogadó természetűek. Kíváncsiak a más kultúrájú emberekre, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy az újonnan érkezők is képesek legyenek beilleszkedni a dán társadalomba. A másság számukra nem vita tárgya, legyen szó akár nemzetiségről, bőrszínről, vallásról, szexuális irányultságról, vagy bármi másról, ami valamilyen szinten is megkülönbözteti az adott személyt a dán normáktól.
Be kell vallanom, számomra az előítélet nélküli teljes elfogadás másokkal szemben nem mindig volt ennyire egyértelmű. Otthon, Romániában, ritkán találkoztam idegenekkel, vagy olyanokkal, akik `kilógtak a sorból`. Leginkább a tv-ből vagy internetről informálódtam más országokat, kultúrákat illetően, és hagytam, hogy az ott hallottak és látottak alapján alakuljon ki egy kép a fejemben az adott népcsoportól. Mondjuk az is elképzelhető, hogy a hétköznapjainkban szüntelen jelenlévő román-magyar marakodás is rásegített a más nemzetekkel szembeni elhamarkodott ítélkezésre. Viszont mára ennek már nem sok nyoma maradt, és ezt a Dániában eltöltött éveimnek köszönhetem. Számtalan lehetőséget kaptam nemzetközi közegben tanulni és dolgozni, úgyhogy sok időt töltöttem különböző kultúrájú emberekkel. Miután jobban megismertem őket, rájöttem, hogy annyit tanultam tőlük, amennyit tankönyvekből talán sosem fogok...
Hála Istennek mindkettő többé-kevésbé beteljesedett.Viszont mindemellett számtalan más, kevésbé kézzelfogható, mégis annál értékesebb dologgal ajándékozott meg ez az ország és az itt élő emberek.
Szerintem igaz azt állítani, hogy ha az ember egy másik országban, másik kultúrában szeretné az életét folytatni, akkor radikális változásokra számíthat a személyiségét illetően. Az a legérdekesebb az egészben, hogy a belső változásokra nem az átalakulási folyamat közben figyelünk fel, hanem már csak akkor, amikor vége ennek a transzformációnak, és szinte eggyé válunk a nemrég oly idegennek tűnő ismeretlen környezettel.
Úgy érzem, nekem most érkezett el az a pillanat, amikor ideje elgondolkoznom azon, hogy mit is tanított nekem Dánia. Mert pont most, amikor úgy döntöttem, hogy elhagyom ezt az országot egy rövid időre, érzem az előbb említett radikális változást magamon. Tehát íme az elmúlt öt évem öt legfontosabb leckéje.
Első lecke: Szeresd felebarátod (még ha más is, mint te)!
Dánia egy apró ország; népessége alig több, mint ötmillió fő, és a 2015-ös adatok szerint a lakosság durván tizenkét százaléka más országból érkező, vagyis bevándorló. Az ország mérete ellenére hihetetlen, hogy mennyiféle emberrel találkozhatunk itt. A lakosság sokszínűsége pedig jó érv arra, hogy a dánok igenis befogadó, elfogadó természetűek. Kíváncsiak a más kultúrájú emberekre, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy az újonnan érkezők is képesek legyenek beilleszkedni a dán társadalomba. A másság számukra nem vita tárgya, legyen szó akár nemzetiségről, bőrszínről, vallásról, szexuális irányultságról, vagy bármi másról, ami valamilyen szinten is megkülönbözteti az adott személyt a dán normáktól.
Be kell vallanom, számomra az előítélet nélküli teljes elfogadás másokkal szemben nem mindig volt ennyire egyértelmű. Otthon, Romániában, ritkán találkoztam idegenekkel, vagy olyanokkal, akik `kilógtak a sorból`. Leginkább a tv-ből vagy internetről informálódtam más országokat, kultúrákat illetően, és hagytam, hogy az ott hallottak és látottak alapján alakuljon ki egy kép a fejemben az adott népcsoportól. Mondjuk az is elképzelhető, hogy a hétköznapjainkban szüntelen jelenlévő román-magyar marakodás is rásegített a más nemzetekkel szembeni elhamarkodott ítélkezésre. Viszont mára ennek már nem sok nyoma maradt, és ezt a Dániában eltöltött éveimnek köszönhetem. Számtalan lehetőséget kaptam nemzetközi közegben tanulni és dolgozni, úgyhogy sok időt töltöttem különböző kultúrájú emberekkel. Miután jobban megismertem őket, rájöttem, hogy annyit tanultam tőlük, amennyit tankönyvekből talán sosem fogok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.