VÁLTOZATOK A MEGHÁTRÁLÁSRA

NÉPSZABADSÁG ONLINE
Szerző : Bauer Tamás
2016.09.20.

A népszavazás természetesen jogellenes, hiszen mind a köztársasági alkotmány, mind az orbáni alaptörvény szerint csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésről lehet országos népszavazást tartani. A kormány által kezdeményezett, október 2-ára kiírt népszavazást viszont olyan kérdésben írták ki, amely nem a magyar törvényhozás, hanem az Európai Unió közösségi jogalkotására vonatkozik („Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”). Ugyanakkor – szemben az ellenzéki politikusok körében elterjedt vélekedéssel – a népszavazás nem értelmetlen, nem „okafogyott”, hiszen valójában abban kér állásfoglalást a magyar állam a polgáraitól, hogy egyáltalán befogadjon-e Magyarország menekülteket. A kormány népszavazási propagandája ugyanis arról igyekszik meggyőzni a magyar választókat, hogy a menekültek befogadása veszedelmes, az ország ne fogadjon be menekülteket. A népszavazás eredményétől – a nemleges szavazatok többségétől – a kormány kifejezetten politikai támaszt vár ahhoz, hogy az Európai Unióban folyó tárgyalásokon elutasíthassa menedékkérők fogadását más országokból, illetve megerősítést ahhoz, hogy a magyar határon ellehetetleníti menedékkérők bejutását.

A népszavazási kérdést úgy fogalmazták meg, hogy az ne a valóságos politikai szándékra, a menedékkérők fogadásának elutasítására, hanem a „kvótára”, az Európai Unió bármely országába érkező menekültek országok közötti újraelosztására, a menekültügyi eljárás lefolytatása, a menekültek átmeneti eltartása, elszállásolása, képzése, iskoláztatása jelentette terhek országok közötti arányos megosztására vonatkozzék. Mit is jelent a „kvóta”? Szolidaritást jelent, két értelemben. Egyfelől azt jelenti, hogy az unió tagállamai egyáltalán készek menedékkérőket fogadni. Erre valamennyi uniós tagállamot nemzetközi normák és egyezmények kötelezik. Éppen mert a kormány tisztában van ezzel, nem zárkózik el formálisan menedékkérők fogadásától, hanem a magyar–szerb határra érkezők kis része eseté­ben lefolytatják az eljárást, és néhány menekült családot be is fogadnak (arra számítva, hogy előbb-utóbb engedély nélkül továbbutaznak Nyugatra). Orbánék azonban világossá teszik: ők egyetlen menedékkérőt sem engednének be Magyarországra vagy bárhova Európában. Szerintük a menedékkérőket az unió külső határán kellene megállítani, s nekik Európán kívüli táborokban kellene megvárniuk, amíg hazájukban elmúlik a veszély.

A népszavazás kiírásával Orbán ehhez az állásponthoz kéri a magyar választópolgárok támogatását akkor is, ha a népszavazási kérdés névleg csak a kvótáról, vagyis arról szól, hogy uniós döntéssel osszák el a menedékkérőket a tagállamok között. A népszavazás kiírásával, a népszavazásra feltett kérdés megfogalmazásával Orbán a menekültügyön túlmenő politikai célt is megfogalmaz. A menekültválság természeténél fogva olyan ügy, amely az unió tagállamainak közös fellépését kívánja meg. A menedékkérők szükségképpen az unió határain levő országokba – Görögországba, Bulgáriába, Olaszországba és a Balkánon keresztül Magyarországra, Horvátországba – érkeznek, de a fejlettebb országokba törekednek, s a menedék megadásában nélkülözhetetlen a tagállamok együttműködése. A kvóta ennek kézenfekvő megoldási módja. Amikor Orbán a menekültügyet nemzetállami hatáskörben kezelendőnek nyilvánítja, az Európai Unió szupranacionális voltát kérdőjelezi meg, holott ez az unió lényege.

Önmagában azzal, hogy a biztonság kérdését teszi a politika – a kül- és belpolitika – első számú, szinte egyedüli témájává, s abban az államnak és erőszakszervezeteinek szerepét teszi meghatározóvá, hogy ezzel kapcsolatban tartóssá tesz egyfajta rendkívüli állapotot, utat nyit a 2010-es kormányra kerülése előtt meghirdetett „centrális erőtér”, vagyis a monolit állami berendezkedés megvalósításának és széles körű elfogadtatásának. Azzal, hogy a menekülteket, vagyis az idegeneket, a más nyelvűeket, más vallásúakat, más kultúrájúakat jelöli meg a biztonságot fenyegető veszélyként, a nacionalizmust, a mások, idegenek kirekesztését teszi monolitizmusának, „centrális erőterének” politikai tartalmává, ha tetszik, küldetésévé. Amikor a menekültellenes népszavazást „nemzeti üggyé” nyilvánítja, a politikai alternatívaképzés elől szívja el a levegőt, a legalkalmasabb ügyben téve magát a nemzeti cél egyedül hivatott megfogalmazójává. A népszavazási aktus valódi célja tehát a hat éve épülő önkényuralmi berendezkedés megerősítése, visszafordíthatatlanná tétele.

Mit tehetnek ebben a helyzetben a politikai ellenzékben található demokratikus szervezetek, mozgalmak?

ITT OLVASHATÓ