ÚJRAKEZDÉS KÜLFÖLDÖN 50 FELETT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Susanne
2016.09.14.

Múlt héten jelent meg Susanne írása arról, miért érezte úgy ötven fölött, hogy el kell mennie Magyarországról. Arra a posztra érkezett Kinga mai levele, ami szerintem látlelet is arról, miért vág bele valaki 50 évesen egy külföldi életbe – ráadásul egy olyanba, ami Kinga esetében elég kemény kihívások elé állítja, mégis elégedettebbnek tűnik, mint amikor Magyarországon élt. 

„Soha nem olvastam az oldalad, de most megosztotta egy új ismerősöm, akit külföldön ismertem meg. Éppen betöltöttem az 50-et, amikor elindultam a nagyvilágba. Nálam sem egy hirtelen elhatározás volt, sok ökölbe szorított év telt el és sokszor mondogattam: talán most jobb lesz, majd most más lesz. Nem lett jobb, nem lett más, sőt... egyre rosszabb.
Gyermekeimet egyedül neveltem fel. Apuka jobbnak látta egy másik családot alapítani, majd egy harmadikat, és még ki tudja mennyit. Tartásdíjat nem fizetett, mert azt úgyis magamra költeném.

Jöttek a jogi procedúrák, pénzkiadások és végrehajtó. Nem tudtak egy fillért sem kiszedni belőle, mert egyéni vállalkozó és nincs a nevén semmi. Hörögtem kínomban: kőbányába az ilyenekkel és azokkal, akik ezt még jogilag támogatják is.

A panelprogram és a beinduló spirál

Az MSZP hozta be először a panelprogramot. Milyen szerencse, megnyertük a programot, ki tudja, hogyan, mert senki nem tudott semmit. Kérdeztem azonnal, csak én vagyok, aki nem tudja fizetni majd a részleteket? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Most mi lesz velünk? Most hogyan tovább? Egyedül két kamasz fiúval... ahol már reggelire elfogyott egy egész kenyér.

Jött a bírósági végzés, amiben kényszerítettek a munkálatok elvégzésére. A munkások úgy beszéltek velem, mint egy utolsó bűnözővel. Megállítottam a hős vezérbikát: Mondja csak, mit tud maga rólam, miért beszél ilyen lekezelően velem? Hát... hát... hát... azt tudja, hogy hátráltatok mindent, miattam és még jó pár bele nem egyező család miatt nem kapja meg a támogatást a közös képviselő.

Mikor ecseteltem számára, hogy milyen helyzetben élek és ennek nem lesz jó vége számomra, azonnal megértették, miről beszélek. A munkálatok elvégzésekor már kellő alázattal fordultak felém és bocsánatot kértek távozáskor.

Jött az újabb bírósági végzés, hiszen nem tudtam fizetni havi 100.000,- Ft fizetésből + 30.000,- Ft családi pótlékból mindent és még tartsam el a családot is.

Mérlegelnem kellett. Rezsit fizetek rendesen vagy ételt adok a családnak. Nem tartott sokáig a latolgatás. Fizetgettem, amit tudtam, mindig a legfontosabbat, de a spirál megállíthatatlanul elindult lefelé.

Két év után a társasház elárvereztette a lakásunkat. Barátnőm fogadott be bennünket. Itt még megemlítem, hogy külön bírósági végzés született a kényszerítésről és külön tárgyalás született az összeg fizetésének megítéléséről, melyet egy összegben kértek, és természetesen külön végzés arról, hogy nem tudtam egyben befizetni és végrehajtásra adták. Természetesen tőlem be tudták hajtani...

ITT OLVASHATÓ