TÚLTOLTAD ÉS FÉLSZ. MERŐ SZÁNALOM VAGY. VAGY MÁR AZ SE

ORDÍTOK BLOG
- TÚLÉLŐTÁBOR SZALONNÁSOKNAK
Szerző: H. A.
2016.09.25.

Amíg a kormányzati kommunikáció kitalálja (és már félig kitalálta), hogy mi történt valójában szombat este a Nagykörúton (remélem annyi eszük van, hogy biztonsági kamerafelvételeket is gyártanak az igazság alátámasztására), jó lenne valami értelmes témával pontot tenni egy újabb hét végére.

Ami persze nem lesz egyszerű, hiszen oda jutott a világunk, hogy kérdőjelek sokaságát veti fel egy közönséges robbanás is, amire lassan 24 órával a történés után még mindig nincs egy darab normális magyarázat. És amely robbanásról igyekeztünk az ellentmondásos információk ellenére racionális módon gondolkodni. Egy dologban viszont szerintem megegyezhetünk: Orbán Viktornak soha nem jöhetett jobbkor ez az esemény - ez a megközelítés azt feltételezi (én továbbra is szeretném hinni), hogy semmi köze nincs hozzá. Csupán arról van szó, hogy ő egy ilyen szerencsés ember, akinek még a csillagok állása is segít megőrízni/megerősíteni pillanatnyi pozícióját. 

Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyértelmű zavarodottságot érzek az erőben, illetve a mikrofonállványok által megtámasztott kommunikációban, és ez majdnem olyan érdekes mint az, hogy mi történt robbanás címszó alatt szombaton Budapesten. Röpke egy nap alatt olyan orbáni kijelentések/kiszólások/elszólások láttak napvilágot, hogy a katolikus anyaszentegyház fala adta a másikat. Vagy a gyógyszeradag helytelen beállítása tehet róla, vagy a vele született, álszent és képmutató aljasságot hozza egyre inkább felszínre a történelem szele. Lassan úgy áll a helyzet, hogy Orbánt már a legfanatikusabb hívei sem vádolhatják következetességgel, hiszen mostanság már egyazon napon képes egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatokat tenni. 

Miután a bécsi migrációs csúcstalálkozót követően bevallotta, hogy rászedték, kicselezték és becsapták a miniszterelnöktársai és Magyarország magára maradt (ennek a kijelentésnek a lehetséges magyarázatát tegnap körbejártuk), egy olyan interjút tolt az arcunkba a Magyar Kurír nevű katolikus hírportál szintén tegnap este, hogy méla undorom ellenére muszáj néhány szót pazarolnom rá. A lamentálás alapvetően ugyanarról szólt, amiről Orbán valamennyi hasbeszélése legalább egy éve szól, néhány szembetűnő, mellbevágó, pávatáncos sunyisággal megfejelve. Idézet következik:

• A világ hétmilliárdos lakosságából hárommilliárdan napi két dollárnál is kevesebből kénytelenek megélni. A jólétben élő embereknek – és mi itt, Európában annak számítunk – bizony lehet ettől lelkiismeret-furdalásuk. A lelkünk mélyén van egy zavaró érzésünk attól, hogy mi sokkal jobban élünk, mint mások. (...) Világos, hogy meg kell tennünk értük mindent, ami tőlünk telik. Én azt vallom, hogy a többi ember iránti felelősség koncentrikus körök formájában képzelhető el. Elsősorban azokért tartozom felelősséggel, akik hozzám a legközelebb állnak – a családom, a barátaim, a hitbeli közösségem és a nemzetem. De ezen túl is léteznek körök, ha lehetőségem van, rajtuk is segítenem kell.

• Szerencsére Magyarország rendelkezik egy olyan politikai kultúrával, ahol lehetőség van nyílt és őszinte párbeszédet folytatni minden fontos kérdésről. Európában sajnos már nem mindenhol van ez így.

• Úgy érzem, az a legfontosabb üzenete (az irgalmasságnak - szerk.), hogy nyissuk meg a szívünket mások felé, mert az elzárkózó, önmagába fordult ember elveszett.

Bizony mondom néktek, ilyeneket beszélt a szájával Orbán a katolikus anyaszentegyház mikrofonállványának kérdéseire válaszolva. Hát ja, végül is miközben éppen fegyvereket akar vinni Líbiába és azokkal megoldani a kontinensünk minden problémáját, miközben néhány hete még Törökország minden körülmények közötti támogatásáról hadovált, de ma már nem bízik Törökországban és miközben a bezárkózó, senkit befogadni nem akaró országgal kampányol legalább egy éve, most hirtelen rádöbbent arra, minő fontos dolog megnyitni a mi szívünket.

Az önismétlés kockázatát vállalva meg kell állapítanom, hogy nem lehet könnyű Orbán-fanatikusnak lenni, bár ebben az esetben (is) érteni vélem az igyekezetet. A nemzeti katolikusok számára is némi tudathasadással érhetett fel az elmúlt egy év, hiszen az irgalmasság és a fideszkereszténység alapelvei nem feltétlenül esnek egybe. Nem, semennyire nem esnek egybe, ezért közelíteni kell egymáshoz a gyűlölködést meg a szeretetet, amíg azok egy tőről nem kezdenek el fakadni. Más magyarázatot nem találok ennek a hihetetlenül szarházi, cinikus, tudathasadástól csöpögő interjúnak az elkészültére. 
Orbán Viktor irgalmas főkeresztény egy éve bilikék plakátokon nyitja meg ez ő érző szívét a gyűlölködés minden formája előtt, ezt a tömény bullshit-gyűjteményt pedig hajlamos lehet bárki egy erkölcsileg söpredék ember farizeus, álszent, hazug dumájának bélyegezni, amelyben egyetlen mondatfoszlány van, ami tömény igazságot tartalmaz:
Elsősorban azokért tartozom felelősséggel, akik hozzám a legközelebb állnak – a családom, a barátaim...

Valóban, Viktor, valóban! Ezek a koncentrikus körök Orbán Győzőtől Mészáros Lőrincig, Lévai Anikótól Garancsi Istvánig, Orbán Ráheltől Vajna Andrásig terjednek. Mondom én, hogy a gyógyszeradag megint mellément, de így legalább végre kimondatott, hogy a nemzet baromira az utolsó helyen van. Ez az önző, hatalommániás, telhetetlen politikus ideáltipusa, akinek első, második, nyolcvanadik helyen is kizárólag saját maga van meg a haverok és a família, akik persze a maguk rendjén legfőképpen a saját boldogulás érdekében fontosak. Aztán egy sötét, légüres tér következik, majd valahol a telibehányt, idióta nemzet. A hitbeli közösséget hagyjuk is, mert az értelmezhetetlen egy önző, individualista félistenség számára.

Az a büdös nagy igazság, Viktor, hogy te kizárólag a Habonyok, Vajnák, Matolcsyk, Mészárosok irányába nyitod meg a szívedet, a nemzeti ügyek (a Dóri Ház 5 millió forintos támogatását átutaltátok, miközben a keresztényüldözésen forgatjátok a szemeteket?) meg csak a zászlóra kellenek és hogy a rivaldafénybe legyen miről büfögni. 

A másik büdös nagy igazság az, hogy ebben az országban hetedik éve nem lehet nyíltan és őszintén beszélni semmiről, de neked van képed ennek az ellenkezőjét is szemrebbenés nélkül belehazudni a keresztényeid orcájába. Te a szimbóluma vagy annak, hogy miként lehet elkerülni az őszinte szembenézést a saját népeddel, elmenekülni a viták, számonkérések elől. Te csak azokkal vagy hajlandó párbeszédet folytatni, akik a te véleményedet harsogják, neked csak azok számára van mondanivalód, akik nem kételkednek, hanem hisznek. Te hat évvel ezelőtti megválasztásod óta egy percre sem voltál képes őszinte, nyílt beszédre. Menekülsz, elbújsz, hazudozol. 

Ez az interjú önmagában egy csúcsnihilista vergődése, akinek meggyőződése, hogy következmények nélkül lavírozhat az éppen ügyeletes valóságdimenziók között. Ez az ember totálisan elveszítette az önkontrollját. Aki évek óta minden pillanatban nyüszítve toporzékol a migránsok, kommunisták, balliberálisok, zsidók, muszlimok, multik, sorosgyörgyök és az éppen aznapra kijelölt ellenség miatt, egy ócska interjú kedvéért felismeri magában a nyitott emberbarátot. Ja, persze. 

Remélem jól látom, hogy a pánik üzemmód könyökölt ki a száján, mert ő maga is rájött, hogy a paranoiás gyűlölködés előbb-utóbb rászárad a cégre. Csak az a baj, hogy aki pár napja még a tűzparancsról üzent, attól már senki nem fogja elhinni, hogy a szeretet jegyében meg akarja nyitni az ő nagy szívét azok iránt, akiket le akart lövetni. 
Úgyhogy igazad van, Viktorom! Bár te az uniós kollégákat küldted el már megint a kurva anyjukba a mai Kossuth rádiós igehirdetésbe tegnap összehordott megállapítással, de azért én ezt is odaírom a többihez, és majd belenyomom abba a gátlástalan, mindenre kapható pofádba, amikor szükséges lesz:

A demokráciának van számos gyenge pontja, de van néhány szépsége is: az egyik szépsége, ha rosszul kezelik a demokratikus hatalmat a vezetők, akkor az emberek azt vissza szokták venni. 

Szerintem lelkileg készülhetsz rá, közeledik. Még akkor is, ha most úgy tűnik, bejött a pánikkeltés, és megnyerheted a kretén népszavazásodat. Túltoltad és félsz. Merő szánalom vagy. Vagy már az se.

ITT OLVASHATÓ