Szerző: Andrew_s
2016.09.01.
Azért mégis nehéz elhinni, hogy tényleg ilyen a történelemkönyv. Már csak azért is, mert hazánkban nem igazán volt ez divatban még a rendszerváltás előtt sem. Bár, lehet, hogy az emlékeim fakultak meg az elmúlt számos évtizedben. Azért nekem úgy rémli, hogy volt a tananyagban lenini alapfogalmak gyűjteménye, hős szovjet katonák serege, de nem volt megemlékezés például Kádár Jánosról. Amiből két dolog is következik, ha az emlékeim valósak. Az egyik az, hogy Kádár János nem igényelte a tananyagi megemlékezést. Még akkor sem, ha rendszeresen felavatták kisdobosnak vagy úttörőnek. A másik pedig nyilvánvalóan az, hogy a környezetében serte-pertélőkben volt elég tartás az ilyen mélyre való benyalás elkerülésére. Ilyen szempontból az egy minőségi diktatúra volt az orbanizmushoz képest. S persze van egy harmadik probléma is ezzel a hírrel.
Nevezetesen az, hogy amennyiben később kacsának bizonyulna, akkor is elmondható az, ami akár egy súlyos ítélettel is felér. Az, hogy Orbán rendszerében egyre inkább hihető a bevonulása a tankönyvekben. Az is, hogy személyesen igényli ezt a fajta orbanista agymosást. De az is simán hihető, hogy a környezetében mára már csak azok maradtak, akik a beosztottak láncolatán át is kitapossák ezt a farpofa-feszítést a tankönyvek íróiból. Ahogy az illusztrátorokból is, akiktől nyilván elvárás volt valami olyan képanyag, amivel a Keletinél kényszerből feltorlódott menekült-hullámot lehetett illusztrálni. Elvégre a gyűlölködést nem lehet elég korán tanítani kezdeni. Még akkor is, ha ez csak rejtett tantervként jelenik meg a képek nyomán. Akként, hogy „na de mi nem ilyenek vagyunk ám”. Ahogy olyanok sem különben, mint a Planetárium elleni hősies támadásba lendülő ultrák. Akikről nyilván szintén van pár elrettentő kép a történelemkönyvben. Ha az említett cikk nem is hoz ilyeneket...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.