Szerző: Vasvári G. Pál
2016.09.04.
Hajdanán – hat évtizede, már majdnem hat éves voltam – így szólt egy augusztusi reggelen a nagyanyám: – Itt van három forint Palkó, szaladj el a Közértbe, hozz egy kiló friss kenyeret! Az a kenyérgyári vekni, az olcsóbbik, a barna volt. Meglehetősen lapos, de azért ropogós héjú, és eléggé ragadós belű. A héját nem lehetett nem megdézsmálni hazamenet. A maradék meg zsíros deszkának, töltőceruza-köpőcső lövedéknek és az összefirkált fal leradírozásra is jó volt. Elbandukoltam a Közért – az akkori egyetlen élelmiszer-mindenes bolthálózat – helyi egységébe. Pontosabban elé, és sarkon beálltam a hosszan kígyózó sorba. Merthogy akkor sorba kellett állni a friss kenyérért. Aki későn érkezett, annak vagy jutott vagy már nem…
Hol van már a Közért! Üzletláncok vannak, vagy tucatnyi. Csak itt, Óbudán, egy kilométeren belül hétfélét találni. És bár mind más, de mindegyikben kapható vagy húszféle, jobbnál jobb, és persze drágábbnál drágább kenyér.
Most egyik bolt előtt sem kígyózik a sarokig érő sor. Odabenn egész pultsoron válogathatja össze a vevő a helyben sült friss pékáruktól, a sós és édes süteményektől, a kenyerektől, kalácsoktól a beszállítók tartós és különleges sütőipari készítményein át a bioveknikig azt, amire csak kedve szottyan a családnak. És ha ezzel megvan, már mehet is a pénztárhoz.
Ott kezdődnek a bajok.
A hét üzletből a nagyobbakban a bő húsz kassza közül átlag ötben-hatban ül pénztáros. És mindegyik előtt ott a sor. Mindegy is, hová áll be a kispénzű vevő, aki mondjuk csak egy cipót meg egy nyeles fagyit vett, mást semmit. Türelmesen végig kell várnia, míg a pénztáros végigtologatja a hétköznap ott árut beszerző kiskereskedők és a hétvégén shoppingoló családok púposra pakolt bevásárlókocsijainak összes árucikkét a pénztár kódleolvasója előtt. Persze rendre félsikerrel. Mert olvashatatlan a kód… Mert a főnök kulcsával lehet csak korrigálni a végül kézzel bepötyögött és elütött adatot… Mert elfelejtette a babakocsis hölgy lemérni a féláron kapható két lottyadt banánt, és ezt a pénztárnál már nem teheti meg. Vagy visszamegy és leméri, azután kóddal hozza, vagy nem kéri… Mert benne maradt az egyik fehérneműben a lopásgátló, és beriaszt… Mert kis türelmet, amíg összeszámolom és könyvelem a vásárlási utalványokat… Mert kifogyott a blokkpapír-guriga… Mert lefagyott az az istenverte rendszer… Mert a vevő bankkártyáját visszadobja a gép, telefonálnia kell a bankjának… Mert már zár ez a kassza, tessék inkább más pénztárnál beállni a sorba!… Hiába reklamál, megszűnt a kézikosaras kassza, nincs hozzá elég ember!…
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.