Szerző: rezeda
2016.09.19.
Isztambulban, a buszon, egy férfi állon rúgott egy nőt, mert rövidnadrág volt rajta. Szájon csókolta és kabátjába benyúlva elkezdte fogdosni a fiatal lány melleit egy férfi Pécsen. Elfogták, a pere csütörtökön kezdődik. Ellenkező előjelű ökörség, aztán ugyanaz.
Hogy ennek a kettőnek nincsen köze egymáshoz? Dehogynem. Az origójuk meg a mi drágalátos parlamentünkben leledzik. Meg a kövér bajusza alatt. „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.”
Nincsen egy éve, hogy a drágalátos pártjának kongresszusán ezeket mondta. Meg a nemzeti dalszerző: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, én így érzem. A dolguk az, hogy a női princípiumot beteljesítsék, nem? Valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni.”
Ő a mi Ákosunk, akinek a szombathelyi fellépését – Szent Márton év szellemében – szakrális eseménynek minősítették, és most nem viccelek, ellenben röhögni ér. Valamint azon is, hogy Harrach bácsi már megint vasárnapozik. Épp tegnap látott neki újólag a család szellemében.
Most itt halkan elelmélkedek arról, hogy ezeknek mi a rosseb a család, mint a társadalmuk összetartó kovásza. Tényleg. Vasárnap húst klopfolunk, zümmög a mosógép, ordít a porszívó, apa meg találkozik a barátokkal a kocsmában a mise előtt. A gyermekek pedig nézik a televíziót, vagy misét, vagy a Tomot, meg a Jerryt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.