RELATIVITÁS

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.08.31.

A relativitás elvét elsősorban a fizikából ismerte meg a világ, ami egy nagyon dialektikus gondolkodásmódot tükrözött és kifejezetten a világ jobb megismerését hivatott biztosítani. De a relativitás torz módon ugyan, de megjelenthetett a politikában is, ami viszont döntően a valóság elferdítésének vált az eszközévé. Ebben az összefüggésben a relativitás elve azt jelenti, hogy egy konkrét politikai cselekvést, vagy történést miként értelmeznek és magyaráznak meg, amelyekben azonban mindig tetten érhetők az egyének politikai érdekei is. Vagyis amíg bizonyos összefüggésben az adott cselekvés, vagy történés pozitív töltetű, addig az ellenérdekelt fél számára éppen ellentétes, tehát negatív töltetű lehet.

Valahogy sokan imigyen értelmezik Kakuk Györgynek azt a tettét, amikor a déli határszakaszunkon megépített drótkerítést óriási média jelenlét mellett, a fényképezőgépek pergőtüzében megbontotta. A politikus ezt azzal magyarázta, hogy így akart tiltakozni a Fidesz migrációs politikája ellen. Ezt a tettet akkor is és most is pozitívan tüntették fel a baloldali ellenzék hívői, sőt, szabadságharcost kreáltak az újságíróból, aki a Fideszes „fasizmus, nácizmus és diktatúra” ellen harcol. Valójában azonban ez csak egy exhibicionista tettnek tekinthető. Ám a hazai bíróság egészen másként értékelte ezt a cselekményt és megállapította azt, hogy a politikus 18 ezer forintos kárt okozott, amit bár az arra illetékes szerv nem követelt tőle, de a kárt mégis meg kell térítenie. Ezért kapott 20 ezer forintos büntetést.

A bíróság döntése adott, s bár nyitva áll még a fellebbezés lehetősége, mégis helyesnek és igazságosnak kell tekintenünk azt. Kakuk György kárt okozott, s ennek súlyát még növeli az a tényt, hogy a politikus nem a liberális demokráciákban szokásos módon nyilvánította ki az ellenvéleményét. Ha ugyanis ez utóbbiakat komolyan venné, akkor nem ment volna túl mondjuk egy sima tüntetésnél, mert az még belefér a demokratikus játékszabályok közé. De úgy véleményt nyilvánítani, hogy közben megkárosítja a közösséget, már nem tekinthető elfogadhatónak. Ez már engem emlékeztet a 2006. szeptemberi eseményekre, ahol, bár sokkal nagyobb mértékben, ugyancsak kárt okoztak a „tüntetésen” részt vevők. Ezt az eseményt akkor a hatalom a „csőcselék” randalírozásának állította be és mélyen elítélte. Kétségtelen, hogy voltak benne ilyen elemek is, de voltak ott békés tüntetők is. De ha azt az eseményt, ahol, ugye, szintén kárt okoztak, lehet a „csőcselék” ámokfutásának beállítani, akkor Kakuk György tettét miért nem lehet hasonlóan értékelni. A kettő között nyilvánvaló a közös tulajdonság: mindkettő a liberális demokráciákban szokatlan módon akartak célt elérni...

ITT OLVASHATÓ