OTTHON MARADNI: AZ IGEN, AZ KALANDVÁGY!

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Péter
2016.09.07.

Nagy kérdés, mihez kell nagyobb kalandvágy, külföldre költözni, vagy Magyarországon maradni – ez Péter mai posztjának kiindulógondolata, de innen elég messze jutunk majd a Londonban, sej… sorozat legfrissebb részében. (Az eddig részeket itt olvashatod el.)

„Annak idején, 1956 után is az volt a hivatalos álláspontok egyike, hogy akik Magyarországot elhagyták, azok kalandvágyból tették. A magyarok sokáig azt mondogatták egymás között: szó sincs erről; inkább ahhoz kellett a kalandvágy, hogy valaki otthon maradjon.

Azt gondolom, hogy most igazán ez a helyzet.

Volt év, amikor a magyarországi adó-jogszabályok, ahogyan visszaemlékszem, egyetlen év alatt ötven változáson mentek keresztül. Ugyanabban az évben az Egyesült Királyságban két adójogszabály-változás volt: mindkettő az előző év közepétől fent volt az adóhivatal honlapján.

Tessék mondani: melyikben élni „kalandosabb”?

Amikor először jártam az Egyesült Királyságban, utána baráti körben így jellemeztem az érzéseimet (elnézést a komolytalan stílusért, de ez valóban egy „barátoknak szánt” megfogalmazás volt): úgy érzem, hogy ha végigmennék az utcán négykézláb, valamelyik testnyílásomban egy pávatollal, akkor Magyarországon nevetnének rajtam, valószínűleg beszólnának; van ország, ahol rendőrt hívnának, és van, ahol elmeorvost; az Egyesült Királyságban azonban, ameddig csak valakit meg nem bántok, meg nem támadok, vagy meg nem akadályozok abban, hogy ő is „a maga módján” viselkedjen, az emberek azt gondolnák: ennek az úriembernek nyilván van valami oka arra, hogy így cselekedjen!
Ez nem közömbösséget jelent. A legjobban talán a következő példából látszik az egésznek a felfogása...

ITT OLVASHATÓ