ORBÁN SÚLYOS ÉVEI

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.09.09.

Jót vigyorogtam a Magyar Időkben megjelent, Orbán éve című cikken. Miután senki ki nem találná, ezért elárulom – Orbán Viktor politikusi, emberi és hadvezéri nagyságát méltató cikken. A szerző azzal indít, hogy divat ma Orbánt szidni, de miután gyakorlatilag mindenben tökéletes, verhetetlen és utolérhetetlen, nem tudnak mit felhozni ellene. Így nem marad más az ellenzéknek – az ellenségnek sem, a kettő pedig köztudomásúlag egy és ugyanaz – mint érvek helyett a nagy embert személyében támadni.

Hogy a kormánypárt feltétlen híveként a szerző megmutassa, hogyan is kell minőségi kritikával élni, ilyen magvas és lényeglátó kritikát rittyentett a vezért éltető sorai alá:

„Az MSZP-ben rendre a szürkeségi verseny első helyezettje nyeri az elnöki posztot, hogy aztán valami törött tükör előtt állva keresse önmagát. A Jobbik egy másik tükörbe néz, de csak valami szétfolyó, formálatlan pacát lát, Vona Gábor bánatában piros rúzzsal kicsi szívecskéket rajzol a párás üvegre, s a gárdistamellény oroszlánját felfejtve cuki cicusokat hímez.

Gyurcsányék épp most jelentették be, hogy tönkretette őket Kerék-Bárczy Szabolcs, nem mintha bárki komolyan gondolná, hogy ebben az országban Gyurcsány Ferenc még egyszer miniszterelnök lehetne. Az LMP jelmondata mostanában pedig a Lehet más a politikából az lett, hogy Lehet nincs is politika. A PM (vagy már csak P?) karácsonyi szabadságát tölti évek óta, az Együttet fikázni is fölösleges, Szigetvári Viktor annyira alkalmas politikusnak, mint én úszómesternek. Elméletben nagyon tudok úszni, csak még vízben nem próbáltam.”

Nem óhajtom a fent felsorolt pártokat védeni, mert miért is tenném? Egyrészt szerintem sem működnek üzemszerűen, másrészt semmiféle ráhatásuk nincs az égvilágon semmire, ami ebben az országban történik. Akkor sem lenne, ha jól működő ellenzéki pártokról beszélnénk, bár akkor nem fajulhatott volna idáig a személyi kultuszba oltott maffiaállam, mint ahová mostanra eljutottunk.

Az a helyzet, hogy én még nem hallottam, hogy bárki – ide értve akár önmagamat is, mert én sem a tisztelet hangján szoktam megemlékezni a miniszterek elnökéről – Orbán Viktort mint férjet, apát, nagypapát, szomszédot, testvért, munkatársat – úgy értem, ha valaha, valahol dolgozott volna a politikán kívül – egy szóval is illette volna. Ugyanis ezek mind a magánügyek kategóriába esnek.

Onnantól kezdve azonban, hogy Orbán Viktor felel egy ország vezetéséért, felel az összes beosztottja, a teljes kormány és a kormány minden egyes tagjának viselt dolgaiért, felel az ország állapotáért, bizony ezer ok van a kritikára...

ITT OLVASHATÓ