Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.09.16.
Hatalmas érzés arra hazajönni egy hosszabb utazásról, hogy a határt átlépve rögvest egy plakát látványa szaggatja a retinámat. Ne kockáztassunk!Te jó ég, én nagy parás vagyok, mi van már megint?
Lejjebb fut megrevolverezett tekintetem, ja, hogy csak annyi van, szavazzak nemmel?
Hú, de ócska. Ez volt a legelső érzésem. Meg hogy hú, de olcsó. Aztán meg rögvest megszaladtak a gondolataim, amiket már nem tudnék szép szavakkal körbeírni. Azt hittem, a populizmusnak, amiképp csúcsa, úgy legalja is van, hogy a „tudta” plakátokkal valahogy eljutottak a mélyére. De nem. Miután a magyar embert kellően ráhergelték a problémára, miután a gyűlölet már tombol, más hang kellett, ez világos. Miután kiderült, a kellemetlen kék plakátok üzenetét bezabálták a haverok, és tombol a migránsellenesség a baráti táborban, meg kell célozni azokat, akiket nem ért el a tiszta beszéd.
Persze a már hosszú ideje tartó gyűlöletkampány nálunk termékeny talajra hullott. Nem véletlen, hogy egy pár napja megjelent videó tanulsága szerint még a legeldugottabb faluban is a terroristáktól rettegnek.
Nemrég magam is egy apró helyen voltam vendégségben. Reggel kábán kelek, botorkálok le kávéért. Ismerősöm nagymamája már túljutott a közszolgálati híradón, és a jó reggelt után rögvest belecsap a lecsóba. Hogy „szörnyűek ezek a migránsok, Orsikám, jobb, ha nem közlekedsz egyedül, mert azonmód lecsapnak rád.”
Még nem volt vérnyomásom, de azért tartottam a frontot:
„Tetszett már látni migránst, Kati néni?” „Hát, nem is tudom – jött a válasz – a múltkor az állomásnál mintha ott gyülekeztek volna.”
Na, tudni kell, hogy erre a helyre a madár is alig jár, nem ismerkedni mentem én sem, annyira nincs ott senki. Persze nem vitatkozunk idősebb nénivel, főleg, ha a házában lakunk, maradtam a kávémnál. Akkor már átsasszézott Marika néni is, hogy így meg úgy, nem mer kimenni a fészerhez, mert migránsot orront a bokorban. Próbáltam a normalitás talaján tartani a diskurzust, és megkérdeztem, hogyan fognak szavazni.
Na, erre szabadult csak el igazán a pokol...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.