Szerző: Endre István Simay
2016.09.25.
A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.
A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.