Szerző: jdesi
2016.09.08.
Az egyik szerint
Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük.
A másik szerint a CBA lánchoz tartozó egyik nagykereskedelmi vállalkozás, a Palóc Nagykereskedelmi Kft. a csőd közelébe került.
Pedig aztán volt itt magyar tőke, meg afféle szabályozás, amelyik a gonosz multikat akarta kinyirni doszt. Aztán meg mégis ez lett belőle. De ne izguljunk, lesz itt még nemzeti bevásárlás.
Hazai tőke – nemzetközi tőke – ízelgessük egy kicsit a kifejezéseket.
Nagyjából másfél évtizeddel ezelőtt Debreczeni József egy portrékönyvet írt Orbán Viktorról (Debreczeni József: Orbán Viktor, Osiris, 2002 ), s már ebben részletesen leírja, hogy Orbán Viktor első kormányzása idején miként próbált szembeszállni a globális tőkével, a „globális hatalmi erőtér” elvárásaival.
Debreczeni – ekkor még viszonylag együttérzően – idézi például, hogy akkoriban Orbán úgy vélte, hogy például
az autópálya-építés «piacát» uraló három multinacionális céget nem szabad újra beengedni az üzletbe (...), mert a multikkal szemben magyar cégeknek kell esélyt adni.
Majd úgy folytatja, nincs mese, miután a nagy külföldi cégek egymás között lekártyázzák a pályázatokat, kartellt alkotnak és kiszorítják a magyar cégeket, az államnak vállalnia kell, hogy akár közbeszerzés nélkül is a magyar cégeknek adja a munkát, vállalva a protekcionalista eljárás vádját is.
S már 2002-ben felfigyelt a szerző – ó, az ő próféta lelke – arra, hogy
a „gazdasági patriotizmus” felveti a klientúra-építés gyanúját.
2016-ban már jóval tapasztaltabbak vagyunk. Látjuk a „nemzeti tőke” felemelkedését. Mészáros Lőrinc, Garancsi István, vagy éppen az aktuális kegyvesztetteket Simicska Lajost, Spéder Zoltánt – a sort hosszan folytathatjuk mind a két oldalon.
Az elmúlt hónapokban azt is tapasztalhattuk, hogy az Orbán kegyenceihez köthető cégekből – sokszor minden közgazdasági logikával szemben – kivonták azt a pénzügyi eredményt, amit csak lehetett, s a milliárdokat felvették. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek a pénzek ma már egészen jó helyen vannak, s nem kell attól tartani, hogy ha az új oligarchák esetleg lázongani mernének, akkor igen nehéz lenne hozzájuk jutni.
Mindezt egy külföldi tulajdonú céggel nehezebb megcsinálni. Jó, nyilván azoktól is megpróbálják behajtani a sápot (lásd erről a történetet a növényolajról, ahol egymilliárdért simán elintéztek volna valamit egy amerikai cégnek). De mégiscsak egyszerűbb a dolog, ha közvetlenül kézben lehet tartani a tőkés nertársat...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.