Szerző: TÜNDE
2016.09.30.
Továbbmegyek. Hol tanuljon tovább az a gyerek, akinek egyelőre halvány lövése nincs róla, hogy mi szeretne lenni. (Tegye fel a kezét, aki tizennégy évesen pontosan tudta, hogy melyik az a pálya, amin majd dolgozni szeretne! – Jó, nyilván van ilyen is, de azért jóval kevesebb.)
Na szóval. A helyzet a következő. A bizonyítványban szereplő jegyei nem túl fényesek. A matek nem nagyon megy neki, illetve ha megy is, kicsit lassabb benne, mint az átlag (erről papírunk is van). Az új suliban (tavaly váltottunk) imádja a történelmet és az irodalmat, gyakran ír novellákat, és egyszer egy cikkem megírásában is segített. A régi sulijában rajz tagozatra járt, szerintem (biztos elfogult vagyok) nagyon jó festményeket és grafikákat készít. A mai napig imád rajzolni, vázlatfüzete tele van a legkülönbözőbb technikával készült alkotásokkal, sőt, a Youtube-ről lesve olajfestményeket is készítettünk már (végre nekem is volt sikerélményem!). A fizika, kémia felejtős, a biológia azért érdekli, illetve rákapott az angol nyelvre is (egyrészt sikerélménye van benne, másrészt megértette, hogy ha boldogulni akar /akár külföldön/ nélkülözhetetlen egy idegen nyelv tudása). Képes leülni és órákig tanulni egy-egy tárgyra - ha érdekli, de azért gyakran kell "rugdosni".
Idáig jutottam. Egy beszélgetés során az egyik barátnőm a kezembe nyomott egy névjegykártyát: egy pályaválasztási tanácsadó neve és telefonszáma volt rajta. Bevallom, nem is hallottam még ilyenről. A barátnőm elmesélte, hogy ő elvitte hozzá az ingyenes(!) tanácsadásra a fiait, és segítségével mindet felvették oda, ahova a tanácsok alapján jelentkeztek. Ódákat zengett a tanácsadóról: hatalmas a tudása, emberismerete, naprakész a főváros iskoláival, az oktatási rendszerrel, iskolatípusokkal kapcsolatban, és képes segíteni azoknak is, akiknek halvány lila gőzük sincs arról, hogy merre tanuljanak tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.