MI LESZ VELÜNK, NAGYMAMA?

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.09.17.

– Főnök, baj van.
– Mi a rosseb mámegin?
– Nem akarnak ide küldeni négereket. Vagy arabokat, vagy zsidócigányokat, má’ nem tudom, szétmegy a fejem.
– Asztá?
– Hát, szavaztatjuk a népeket ezekről.
– Szerinted?
– Szerintem.
– Hülye vagy.
– Tudom, főnök, de azért…
– Mit azért! Tök mindegy, mi van. Odatereljük őket, oszt ikszeljenek, gyakoroljanak, edzzenek. Tényleg, mi van a mi aranylábúinkkal?
– Mármint?
– A focistákkal, barom.
– Élnek még.
– Akkor jó. Stadionjuk van-e elég?
– Egypár.
– Még ezeret!
– Rendben. Mégis, ez a népszavazás. Nincsen mire.
– Fogd már be a pofádat, lesz, és kész. Nem érdekel semmi se. Jut eszembe, kerítésekkel hogy állunk?
– A tyúkoknál?
– A határon, ökör.
– Csapataink készen állnak, csak szólni kell nekik, ha méltóztatna.
– Azt majd én döntöm el.
– Igenis.
– A tévébe szervezzé valami erőszakolósat.
– Igenis.
– Meg robbantósat, félőset, fröcsögjön az a kurva vér nekem. Csöpögjön a csapból is, feszt.
– Az már rendben, folyik, csakis.
– Gond akkor?
– Szál se.
– Akkor mi a rossebért ébresztettél?
– Elmennék a nagyihoz.
– Mi a francnak?
– Kirúgták az otthonból, mert rosszalkodott.
– Kefélt, mi?
– Nincsen neki ahhoz csípője. Menyétet fogott, és savat köpni tanította.
– És akkor?
– Hát, akkor ellenség ő.
– Megdögölesszem?
– Nehogy, majd lassan bevégzi rajta az idő. Szegényen.
– Mit érzelmeskedsz itten?
– Bocs, főnök.
– Csapataink harcban állnak?
– Mellszélességgel.
– Akkor? Kérdés?
– Mi lesz velünk, nagymama?
– Harcolunk. Mindig harcolunk, a homokozóban, a libikókán, a mászókán, mindenütt.
– És az óvónéni?
– Kinevezzük konzulnak. Intézd!
– Igen, főnök.

ITT OLVASHATÓ