MEGBUKOTT A TTIP, DE A HÁTSÓ AJTÓN MÉG BELOPÓDZHAT

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Ungár Péter
2016.09.04.

Az Egyesült Államok és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény, a TTIP elvileg éppen meghalt vagy meghalni készül. Ez természetesen korántsem biztos, hogy így lesz, hiszen rengeteg hang próbálja menteni a menthetőt, de akkor is nagy dolog önmagában az, hogy egy olyan egyezménytervezet, amit támogatott mind  az amerikai külügyminisztérium, mind az Európai Parlament, Bizottság és Tanács, ilyen lehetetlen helyzetbe került. Két évvel ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy ennyire sikertelen lesz a TTIP mint politikai projekt, hiszen a status quóból következett és annak a bebetonozását jelentette volna. Akkor miért romlott el minden? A válasz

egyszerű: mert a TTIP egy olyan gondolati irányzat válasza egy releváns kérdésre, ami 2008-ban megbukott. Csak ez most lett nyilvánvaló mindenki számára.

Mi a jó kérdés?

Európa és az USA közös akarata a nemzetközi multilaterális kereskedelmi szervezetekben és nagy kereskedelmi egyezményrendszerekben, mint a GATT (General Agreements on Tarrifs and Trade), évtizedekig elegendő volt a világkereskedelem játékszabályainak megváltoztatására. Ma ez a világ, amikor ez a két központi szereplő meg tud egyezni a világkereskedelem meghatározó ügyeiben, már több mint húsz éve a múlté. Az EU szerepe a világkereskedelemben folyamatosan csökken, az utóbbi évtizedek a marginalizálódás különböző sebességbeli változásaival teltek, a folyamat iránya beállt. Természetes, hogy erre az EU-t formailag vezető szervek, mint a Bizottság, a Parlament és a Tanács választ próbálnak találni. Természetes, hogy az EU vezetésének feladata elősegíteni az EU polgárainak kijutását a világpiacra. Sőt megkockáztatom, hogy az amúgy katonailag és külpolitikailag közeli kapcsolatban lévő Egyesült Államokkal való közös kereskedelempolitika megerősítése a világkereskedelemben egy belátható lépés a felvázolt helyzetben.

Mi a rossz válasz?

Az teljességgel érthetetlen számomra, hogy ehhez hogyan jön a TTIP. Az érthetetlen, hogy ezekre a feltett kérdésekre miért az a válasz, hogy az Egyesült Államok, miután kereskedelmi partnerséget kötött a Kínán kívüli csendes-óceáni államokkal, a sajátjához hasonló szabályozásokat vár el az EU-tól.

Magyarul: azok a szabályok, amelyeket az európai emberek harcoltak ki a képviseleti demokrácián keresztül, amit mi hoztunk magunknak, megszűnnének, jelentős részben azért, hogy egy olyan politikai projekt jöjjön létre, amely nem élvezi az európai emberek támogatását. Ezért is veszélyes a TTIP és a CETA és ezért is jó hír, hogy jelentős esély van, hogy sikerül megállítani.

Ez azt mutatja, hogy bár jelentős demokratikus deficit van az EU vezetésében, van még rengeteg lehetőség ezt a deficitet csökkenteni, nem tudnak bármit saját állampolgáraikkal szemben megtenni.

Ezt, a többség felháborodását jelzi, hogy Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere nemrég azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) tárgyalásai kudarcba fulladtak. Ezután persze következett a piacot nyugtató álláspont, hogy de minden folyik tovább. De kevés az esélye, hogy a TTIP ki fog tudni kecmeregni a tetszhalott állapotból. Sajnos ez mégsem jelent teljes győzelmet, ugyanis a TTIP előszoba-egyezménye, a Kanada és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény még él és virul, és ha minden így halad, még idén elfogadásra kerül...

ITT OLVASHATÓ