MAGYAR IPARVÁROSOK VI.: KAZINCBARCIKA

NAPI TÖRTÉNELMI FORRÁS BLOG
Szerző: György Sándor Balázs
2016.09.26.

Mai posztunkban ismét egy magyar iparvárost (és ismét északkeleten) látogatunk meg; ezúttal Kazincbarcika történetéből, kulturális életéből villantunk fel néhány képet. Az írás annyiban rendkívüli, hogy ezúttal nagy segítséget kaptunk helytörténészektől, akik lelkesen gyűjtik a város múltjához kapcsolódó képeket és visszaemlékezéseket, valamint ápolják a Kazincbarcikához köthető hagyományokat is. Segítségüket ez úton is köszönjük!


Borsod-Abaúj-Zemplén megye harmadik legnagyobb városa - Dunaújvároshoz hasonlóan - mai formájában nem tekint vissza hosszú múltra, ugyanakkor területe, pont mint mondjuk Komlóé, évszázadok óta lakott. A település, akár Salgótarján, látszólag nagyon fiatal: Sajókazinc és Barcika egyesülése (1947) után egy évvel kapta mai nevét, 1954-ben pedig a városi rangot is elnyerte. Ekkor csatolták Kazincbarcikához Berente községet, amely 1999-ig tartozott az iparvároshoz. Sajókazinc ugyanakkor legkésőbb 1240-ben már létezett, ám Barcikához (ekkor még Alsó- és Felsőbarcika) hasonlóan sokáig agrártelepülés volt. A községek lakossága sokáig igen alacsony volt, a 400 fő körüli lakosságú Berente és Barcika mellett Sajókazinc, közel kétszer akkora lakosságával és három fogadójával, számított a térség központjának...

ITT OLVASHATÓ