MAGYAR ÁRVÁK BOGOTÁBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Greg
2016.09.19.

Greg öt éve él Frankfurtban, ám mai írása nem Németországról, hanem térben is időben is teljesen másról szól. (Vagy talán mégsem teljesen, de az majd a végén derül ki, miért írom ezt.) Mindenesetre a történet gerince egy nagy időugrás, az is hamarosan kiderül, miért. (A képeket köszönöm neki.)...

Új életet kezdeni egy másik országban nehéz és küzdelmes folyamat mindenki számára. Pláne, ha gyerekkel vágunk neki. A Frankfurti mesék blog és a Határátkelő közös felhívása! Ha érdekel, itt olvashatsz további részleteket! 

„Három éve Jordániában egy buszon összefutottam egy kolumbiai szépséggel és egyből szerelmes lettem. :) Rövid első beszélgetésünk során kiderült, hogy pontosan tudja, hol van Magyarország és még a történelmünk egy jelentős részével is tisztában volt. Természetesen leesett az állam.

Akkor már egy ideje külföldön éltem és sokszor megtapasztaltam már mennyit is tud egy átlag nem-keleteurópai ember Magyarországról. Hát sejthetitek, nem sokat. De ez így van jól, nekem sincs fogalmam a legtöbb afrikai vagy éppen óceániai kis országról.
Akkor persze nem firtattam, miért is ilyen tájékozott, csak szimplán örültem neki. :) Két évvel később hosszas kalandok után találkoztam végre fent nevezett kolumbiai szépség anyukájával, aki egyik este egy bor mellett elmesélte egyik legmeghatározóbb élményét gyerekkorából.

Kolumbia, 1956

1956 átlagos problémákkal teli év volt Kolumbiában. Ha sokat nem is, azért annyit mindenki jól tud Kolumbiáról, hogy ott nem éppen fenékig tejfel az élet, és hát tapasztalatból mondhatom, egy magyar átlagember el sem tudja képzelni az ottani viszonyokat.

Szóval adott egy kb. 8-9 éves kislány, aki egyszer csak azt hallja az iskolában, hogy holnap jönnek a magyar árvák!!! Kilenc éves, jó családi hátterű kislányként ez persze kb. annyira volt felfogható számára, mint nekem a Higgs-bozon. Mondjuk velem ellentétben őt nem annyira zavarta, hogy nem sokat értett az egészből.

Aztán eljött a másnap és az egész iskola felfordult. Nem voltak tanórák, mert mindenki a nagy pillanatra készült. Minden gyerek segített feldíszíteni az iskolát, együtt gyártották az édességcsomagokat és alig várták, hogy megérkezzenek a magyar gyerekek!
Mint később kiderült számára, nem csak az ő iskolája tett így. Bogota (Kolumbia fővárosa akkor kb egymillió lakossal) majd’ összes iskolájában ez volt a program aznap!
Összehasonlításképpen ez kb. annyi, mint minden második budapesti iskola.

Mindenki a magyarokat várta, az utcák egy része le volt zárva és az egész útvonalon tömegek gyűltek össze, hogy üdvözöljék a magyar árvákat, akik végül valamikor délután meg is érkeztek..."

ITT OLVASHATÓ