Szerző: KŐSZEG FERENC
2016.09.27.
és örült, hogy velem lehet...
Egy fiú a házból, elmondta, de hányszor, hogy
engem, csak engem szeret...
(Az 1969-es Táncdalfesztivál győztes dala, előadta Késmárky Marika)
(Egy régi jelszó visszhangja) A történelemből tudjuk, hogy a diktatúrák nem élhetnek meg állandó kampányok nélkül. Különösen igaz ez a fiatal, még nem teljesen berendezkedett diktatúrákra, amelyeknek elvben szembe kell nézniük a választások kockázatával. A migránsok elleni gyűlöletkampány előtt a rezsicsökkentés volt az Orbán-rendszer legnagyobb kampánya. Akármit gondolok is a fő-fő rezsibiztos, Németh Szilárd stílusáról meg a mesterségesen kikényszerített rezsicsökkentés gazdasági kockázatáról, ha már van rezsicsökkentés, ennek a fogyasztás minden területén érvényesülnie kellene. Különösen azon a területen, amely a legnagyobb tétel egy átlagos háztartás rezsijében: a fűtés költségében. Csakhogy ez a saját kazánnal rendelkező társasházakra nem igaz.
A társasházban, amelyben lakom, a felhasznált hőmennyiség 2010 óta 20 százalékkal, a gázköltség 37 százalékkal, a fűtési díj ellenben csak 6 százalékkal csökkent. Ezt az magyarázza, hogy a gázköltség jelentős csökkenése közepette a járulékos költségek – a fűtő díjazása, a könyvelő díjazása, a fűtési költség megosztásának költsége, javítási díjak – 60 százalékkal nőttek. A fogyasztóvédelmi hatóság helyi rezsibiztosa, akit a panaszommal felkerestem, sajnálkozva tárta szét a karját. – A fűtés módját és díját – magyarázta készségesen – a tulajdonosi közösség határozza meg. A tulajdonosok demokratikus döntésébe az állam nem szólhat bele. Olyan ez, mint egy népszavazás. Döntsön a nép! – tette hozzá fanyar mosollyal...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.