Szerző: Zita
2016.09.29.
Hollandiáról sok minden eszébe juthat az embernek (vérmérséklettől, világnézettől és minden egyébtől függően), ma az országot egy egészen érdekes szemszögből mutatja be Zita: ez pedig nem más, mint maga a királyság, a monarchia intézménye.
„Mai posztomban a királyság intézményét fogom körbe járni, a tőlem telhető alapossággal, utalva mindenféle érdekességekre, melyeket magam kis felfedezéseiként éltem meg, időközönként rácsodálkozva, máskor meg a maga lehető legtermészetesebb megnyilvánulásában.
Mindezt egy olyan ember szemével, aki népköztársaságban nőtt fel, köztársaságban élte felnőtt éveit, majd határátkelőként kikötött a királyságban.
Ezen élete alatt, amit maga csak tanösvénynek szokott nevezni, volt alkalma megtanulni az államforma és államforma közötti különbségeket, személyesen megtapasztalni a diktatúra és a demokrácia közötti szakadék mélységét, meglátni a különbséget a személyi kultusz és a tradíció között, és megérteni azt, hogy valójában nem az számít, hogy mit hogyan címkézünk fel.
A lényeg mindig a hely élhetősége vagy nem élhetősége, elfogadhatósága vagy nem elfogadhatósága. Az egyedüli szempont hogy a felépítmény szolgálja-e az alapot, vagy a szűk kisebbség kilobbiz és legitimál magának a többség felett egy diktatúrát akár egy modern korban, még modernebb módszerekkel, de ettől még éppúgy diktatúrának hívjuk.
Manapság még több eszközzel a kezében, - gondolok itt a médiára, tömegkommunikációra - meríti ki a demagógia, népbutítás, befolyásolás és félelemben tartás, manipulálás véget nem érő tárházát.
Kifinomult módszereket alkot, nyilván szakemberek segítségével, olyannyira, hogy a nyelvi kommunikációban is remekül lekövethetővé válik. Mert a nyelv ne felejtsük, mindig tükrözi a nyelvhasználók törekvéseit, elmozdulását. Ki ne emlékezne a világhírű nyelvész Noam Chomsky tételeire, amelyben a hatalom tömegeket manipuláló mesterkedésének nyelvi megnyilvánulásairól beszél..."
Mindezt egy olyan ember szemével, aki népköztársaságban nőtt fel, köztársaságban élte felnőtt éveit, majd határátkelőként kikötött a királyságban.
Ezen élete alatt, amit maga csak tanösvénynek szokott nevezni, volt alkalma megtanulni az államforma és államforma közötti különbségeket, személyesen megtapasztalni a diktatúra és a demokrácia közötti szakadék mélységét, meglátni a különbséget a személyi kultusz és a tradíció között, és megérteni azt, hogy valójában nem az számít, hogy mit hogyan címkézünk fel.
A lényeg mindig a hely élhetősége vagy nem élhetősége, elfogadhatósága vagy nem elfogadhatósága. Az egyedüli szempont hogy a felépítmény szolgálja-e az alapot, vagy a szűk kisebbség kilobbiz és legitimál magának a többség felett egy diktatúrát akár egy modern korban, még modernebb módszerekkel, de ettől még éppúgy diktatúrának hívjuk.
Manapság még több eszközzel a kezében, - gondolok itt a médiára, tömegkommunikációra - meríti ki a demagógia, népbutítás, befolyásolás és félelemben tartás, manipulálás véget nem érő tárházát.
Kifinomult módszereket alkot, nyilván szakemberek segítségével, olyannyira, hogy a nyelvi kommunikációban is remekül lekövethetővé válik. Mert a nyelv ne felejtsük, mindig tükrözi a nyelvhasználók törekvéseit, elmozdulását. Ki ne emlékezne a világhírű nyelvész Noam Chomsky tételeire, amelyben a hatalom tömegeket manipuláló mesterkedésének nyelvi megnyilvánulásairól beszél..."
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.