LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2016.09.05.
...Szeptember eleje van. Sok cikk foglalkozott megint az iskolai témával, a gyerekekre nehezedő stresszel és azzal, mit tehetnek a szülők, a pedagógusok - a meglévő keretek között - gyerekeink érdekében.
Felhívom a figyelmet, hogy mi itt a Lelkizónán már júniusban tartottunk egy tematikus hetet, amikor minden nap ezzel a területtel foglalkoztunk, ki-ki a maga tapasztalatai, a maga érintettsége, szemléletmódja szerint. Akit érdekel, esetleg akkor még nem ismert minket, érdemes visszanézni az akkori írásainkat. Én a végén egy összefoglalót is írtam belőlük: itt olvasható.
Hogy kicsit személyesre vegyem a dolgot, elmesélem, velünk mi a helyzet. A barátaink többsége megelőzött minket a gyerektémában. Mi csak hallgattuk az iskolakereséses beszélgetéseket, a kétszintű érettségi, a felvételi, a 6, 8 osztályos gimnázium témáit és problémáit taglaló ismerősöket, próbáltuk valamennyire követni a felsőoktatás változásait és többször is megbeszéltük, hogy nem is baj, hogy mi később kezdtük ezt a dolgot, legalább addigra lecsengenek a változások, kitisztul az ég... Mit mondjak, alaposan mellétrafáltunk. Mondom is a barátnőimnek, milyen szerencsések vagytok, hogy a ti gyerekeitek még tudtak itthon normális, államilag finanszírozott diplomát kapni, túl vagytok ezen a szakaszon, nem érint most titeket ez az egész felfordulás, ez a bizonytalanság, ami az oktatási rendszer körül kialakult.
A mi családunkban izgalmas tanév jön, a nagyobbik gyerekem most kezdi el a fakultációt (annak kiválasztása már egyfajta orientációt jelent a továbbtanulás irányába és ennek megfelelően nem volt könnyű kitalálni, mi legyen...), a kisebbik idén fejezi be az általános iskolát, készülünk a gimnáziumi felvételire, nézegetjük az iskolákat, hova is kellene menni. Ennek első (nekem nem tetsző) jele, hogy azt mondta, lehet, egy edzéssel kevesebbre fog csak tudni járni, illetve abba akarja hagyni a gitártanulást, hogy legyen elég ideje a felvételire készülni. Nem értek vele egyet, szerintem a sport is és a gitár is ennél sokkal fontosabb, pláne, hogy ő választotta, szereti. Nem úgy kell képzelni, hogy éjjel-nappal gitározott eddig és szolfézsra járt, nem. Egy igazi zenészhez járt, akivel jó kis rock számokat játszottak, élvezték a zenét és mindig örömmel ment. Attól félek, ha ezt az örömet kiiktatja az életéből, akkor hiányozni fog. Még dolgozunk rajta… Persze muszáj lesz matek előkészítőre járni (aminek szintén nem örülök, jó lenne, ha az átlagos matek órán tanultak elegendő alapot adnának a nyolcadikosoknak a felvételihez, nem kellene még ezzel is emelni az óraszámokat – de a többség jár, akkor mit tegyünk, jobb, ha mi is járunk, nehogy lebőgjünk…)...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.