ILYENKOR NEM MI VAGYUNK A VILÁG URAI, PETIKE?

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.09.03.

Kósza hír volt a tegnapi sajtóban (egyáltalán nem a kormány propagandalapjaira gondolok), hogy Szíriában rekedt egy magyar nő, aki 16 éve él távol – igen, önszántából! – szülőhazájától. Mónika történetét elsőként a Blikk hozta le és – szerintem kijelenthetjük – közepes érdektelenségbe fulladt.

Röviden: a 41 éves nő Budapesten ismerte meg leendő férjét, és követte Szíriába. Mert a szerelem már csak ilyen: vak. Szíria élhető, normális hely volt. Egészen 2011-ig, amíg be nem ütött az arab tavasz és polgárháborúba nem süllyedt az ország. Három éve férje, Man taxijával összeütközött egy katonai vezető kocsijával, és összeszólalkozott vele. Mónika és a gyerekek azóta nem látták őt, ugyanis börtönbe került, semmit nem tudnak róla.

Hamá, a város, ahol most egyik napról a másikra, magyarországi barátok anyagi segítségével próbálnak élni és túlélni, 2000-ben még ideális választásnak tűnt, ám azóta minden megváltozott, egyre veszélyesebb lett az élet. Mivel Hamá nem egészen Aleppo, azaz a kormánypárti erők kezén van, ezért itt (még) nem bombáznak. Mónika elmondása szerint azonban naponta csak másfél óráig van áram, víz pedig csak éjjel folyik. Az utcán 100 méterenként katonai bázisokat állítottak fel, és ellenőrzik a gyanús személyeket. A folyamatos rettegés mellett súlyosbítja a helyzetet, hogy bármikor elkezdhetik bombázni a várost.

Mindezekre való tekintettel az anya és a gyerekek szeretnének hazajutni Magyarországra, ám a magyar útleveleik lejártak, szír papírjaikkal pedig csak menekülttáborokba juthatnának. És itt kellene a gondoskodó-melldöngető, senkit az út szélén nem hagyó magyar államnak, illetve a hisztéria- és külügyminisztériumnak képbe jönnie. Miután a hír megjelent, a külügy azt üzente Mónikának, fáradjon el a bejrúti (Libanon) nagykövetségre, majd ott megcsinálják az útlevelét. Ennyi. Ehhez 225 km-t kéne megtennie három lányával – nem a verőfényes madárcsicsergésbe borult Nagykörúton – egy bombázásoktól védettebb, de alapvetően polgárháborús területen.

Szijjártó – akit azért tartanak főállásban a külügy élén, hogy az Európai Uniót ekézze, kikérje magának, kioktasson és rendreutasítson mindenki mást – tárcája tehát azt állítja, hogy a magyar állampolgároknak csupán 2012. december 5-ig tudott az állam segíteni a hazajutásban, azóta ugyanis megszűnt a damaszkuszi magyar nagykövetség, és erre állítólag akkoriban figyelmeztettek is mindenkit.

Egyébként Jordániában is segítenek nekik, ezt ma bizonyos Menczer Tamás, a futsalos minisztérium sajtófőnöke is megerősítette, ám a konkrét esettel, azaz a Mónika kálváriájával kapcsolatos érdeklődést azzal sunnyogta el, hogy nem rendelkezik az érintett beleegyezésével ahhoz, hogy nyilatkozzon. De minden fasza, ilyen esetekben a fantasztikusan teljesítő magyar külügy ahhoz is hozzásegíti a magyar állampolgárokat, hogy beutazási engedélyt kapjanak abba az országba, ahol a képviselet el tud járni az ügyükben...

ITT OLVASHATÓ