IHAJ-CSUHAJ: KAMPÁNYFINIS KÖZELEDIK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.09.25.

Tiszaszigeten nem csak a helyiek apraja meg nagyja, hanem a fél világ is összesereglett meghallgatni a jelentős gondolkodó, Rétvári Bence örök igazságait életről, szerelemről, halálról, egyszóval egyetlen tartópillérünk, a kereszténység alapjairól – meg persze a kvótanépszavazás névre hallgató össznépi társasjátékról -, hanem még maga Majka is. Ő két zsűrizés közt tett eleget a messzi vidéken állampolgári kötelességének, úgymint szolgálni az ügyet, meg persze kitölteni a számlát.

Lesznek még ilyen pörformanszok az elkövetkező héten gyönyörű országunk számos vidékén, az hétszentség, hogy stílszerű maradjak. Nem csak államtitkár úr szerepelt gyönyörűen, de a helyiek is fölöttébb boldogok voltak a nagy találkozástól. Egy teljes műsort szenteltek a tiszteletére, valamint a maguk gyönyörűségére, tisztára hamisítatlanul csorgott a falakról a magyar szervilizmus. A helyi polgármester volt a hoppmester, aki először az ózdi hőst konferálta föl, aki eldanászta „Magyar vagyok, magyarnak születtem” című örökbecsűjét, ennek ellenére sem aratott osztatlan elismerést, lévén, az ő műfaja kevéssé a mulatós féle.

Aztán államtitkár úr kapott útravalóul – a szűkösebb időkre gondolva – egy kis hungarikumot, jófajta szegedi fűszerpaprikát a vasárnapi pörkütthöz, nehogy még elcsábuljon a Tescóba mise helyett, ugye. És jött a költő is. Pedig József Attilával kurválkodni nem ér, főleg nem a „Hazám” című versével, amely néhány soráról azt hitte a Csongrád Megyei Közgyűlés kulturális referense, hogy passzol az alkalomhoz. Pedig, ha az egészet megszólaltatta volna, lehet, a szépreményű közönség jó része lefordult volna a székéről megbotránkozásában. Nincsen szerencséjük ezeknek az uraknak a versekkel. Gondoljunk csak a Terror háza avatására, amikor is Szabó Lőrinc egy szerelmetes versének két sorát vélte miniszterelnökünk az alkalomhoz passzolónak.

Kár ilyenekkel vergődni, viszont – mint kitetszik -, nekik, meg a közönségnek megfelel. Akkor szóljon, ami a csövön kifér, nem baj, ha ettől mucsaiak leszünk, úgyse veszi észre senki – gondolják -, aztán meg dehogynem. Főleg, ha államtitkár úr előadása előtt még a Himnuszt is eldanásszuk, mert abból baj nem lehet, és legott elemelkedik a földtől, ami amúgy rohadtul lehangoló. Mindezek után beszélt Rétvári másfél órát munkanélküliségről, népszavazásról – hogy iramodjon minden jelen lévő a megfelelő helyre és ritmusban ikszelni -, nem is érdemes idézni, miket nem mondott erről. Egyrészt, mert nem vett nálunk hirdetési felületet, másrészt meg, rohadt unalmas már ez az egész...

ITT OLVASHATÓ