Szerző: PuPu
2016.09.05.
Ők aztán szorgalmasan - vagy kevésbé szorgalmasan - írták jelentéseiket kapcsolattartójuknak, aki aztán értékelte, továbbította a kézhez kapott anyagot a szolgálat megfelelő szintjére, ahol az adatokat ellenőrizték, összevetették a más forrásból szerzett adatokkal és az így kapott eredmény tükrében intézkedtek.
Természetesen mindennek nyoma maradt, ha a célszemély élete során elkövetett valamit, akkor utána tudtak nézni viselt dolgainak a nyilvántartásokban.
Macerás meló, olyan, mint a puzzle, de ha tehetséges az elemző, aki az apró elemeket összerakja, akkor meghökkentően teljes kép bontakozhat ki a szemlélő előtt.
Aki aztán ismereteit úgy használja fel, ahogy úri kedve tartja, - már ha úriemberről van szó, de az állam nem úriember, hanem egy büdös bunkó, csakúgy, mint képviselőinek többsége.
Az egyik friss terv szerint a háziorvosokat kötelezik, hogy vegyék számba betegeik egészségi állapotát, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy javítsák a lakosság egészségi állapotát, ami úgyszólván teljesen felesleges, hiszen az egészségügyi kormányzat szerint a magyar nép egészsége példás, magyarember tej, erő, egészség, és ez a helyzet egyre csak javul, köszönhetően Pártunk és Ártányunk gondoskodásának.
Ezen tovább javítani hagyományos eszközökkel nemigen lehet, jöhet tehát a béremelés, mely majd megfékezi a megvadult doktorokat és nővérkéket, ami nem is lenne baj, hiszen évente annyi orvos megy világgá, mint az orvosegyetemeken egy évben végzettek száma.
Úgyhogy idén is kapnak valamennyit, aztán majd jövőre megint, aztán a választások után is kapnak még, várhatóan kettőt a szemük alá.
Menet közben persze az orvosok egy nem elhanyagolható része vállalkozóként kell, hogy megkeresse a napi betevőt, őket nem fogja érinteni a béremelés, így jár, aki kizsákmányolóvá képezte magát.
A gond az egészségügy minden területét érinti, a háziorvosok többsége öreg, mint az országút, őket még működésben tartja a hivatástudat meg a megszokás, a szakorvosok derékhada viszont megy világgá.
Ma már a fogorvos is előlépett hiánycikké, jóllehet magyarembernek több füle van, mint foga - katasztrófa, ahogy kinéz az ország.
Igaz, Orbán fogorvosának nincsenek gondjai, habár talán kitüntetést még nem kapott, mint a cipésze, aki a Szent Lábakat méretre készített cipőkkel ékesítette fel...
Közös bennük az, hogy utánpótlásuk nincsen, hiszen egy szakorvosnak az egyetemmel együtt tíz éven felül van az az idő, mikor ha egyedül hagyják, akkor remélhetjük, hogy több beteget ad vissza a társadalomnak, mint a temetkezési vállalkozónak.
Megindultak külföldre a szakdolgozók is, ők is kelendőek a piacon, az anyagiakon túl a nyugodt élet és a jó munkakörülmények is vonzzák őket.
Aki azt gondolja, hogy egy szakképzett nővér vagy asszisztens könnyen pótolható, a roppant nagyot téved, egyikük-másikuk valódi kincs, némelyikük többet tud a saját szakterületéről, mint egy középszorgalmas rezidens a képzése befejeztekor.
Akiket könnyebben lehetne pótolni, azok a segédápolók, de ilyenek felvételére meg nem jut pénz, a karitatív munka a kórházakban meg ismeretlen fogalom, nincsenek kidolgozva a szabályai, a kórházi vezetők meg joggal tartanak attól, hogy egy esetleges hibánál nem csak a beteg kerül a veszteséglistára, de könnyen meglehet, hogy ők is.
Marad tehát a felmérés, mint csodafegyver, ez majd segít a beteg állapotán, például a Nemzeti Beteget lenyugtatja átmenetileg, és teljes figyelmével a migránsok felé fordulhat...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.