Szerző: Megyesi Gusztáv
2016.09.01.
Azért fordulok Önhöz, mert az idei Szent István-napi kitüntetések után tudtam meg, hogy nemcsak különféle állami szervezetek, hivatalok, de civilek is fölterjeszthetnek arra érdemes egyéneket például lovagkeresztdíjra; mint civil polgára ennek az országnak, ezzel a lehetőségemmel kívánok most élni.
Elöljáróban csak annyit jegyeznék meg, hogy az egyik, minap elhunyt kedves ismerősöm a hatvanas években közvetlen szomszédja volt bizonyos Lucz Gizella özvegyasszonynak, aki sokat mesélt neki volt férjéről, Szálasi Ferencről, sőt annyira szoros barátság alakult ki közöttük, hogy a végén még a férjétől kapott leveleket is megmutatta neki. Az egyik ilyen levélbe az azóta elhunyt ismerősöm örökösének és a véletlennek köszönhetően nekem is alkalmam nyílt betekinteni. Ebben a volt férj (akkor még vőlegény) a menyasszonyának írt kedves szavak mellett néhány szóval megemlíti Lucz Gizella unokaöccsét is, s örömét fejezi ki, hogy a fiatalember igen szereti a természetet, gyakran kirándul és szívesen horgászik, továbbá hogy aggódik a vizek tisztaságáért. Néhány praktikumot is ajánl neki, például hogy az apró halakat mindig dobja vissza, hadd nőjenek tovább, a vízbe pedig másoknak se hagyja, hogy szemetet dobjanak bele.
Ezek a szavak nyilván Elnök úr szívéhez is közel állnak, hiszen ahogyan ismerőseimtől hallottam, Elnök úr is rajong a horgászatért, államférfiként pedig minden lehetséges fórumon fölemeli szavát a vizek védelméért. Ebből következően meggyőződésem szerint Ön is támogatni fogja javaslatomat, hogy Szálasi Ferenc a következő nemzeti-keresztény ünnepen, október 23-án posztumusz lovagkereszt kitüntetést kapjon. Nem hinném, hogy e nemes gesztus objektív akadályokba ütközne, hiszen
Ön ezekben a napokban tucatjával jut hozzá lovagkeresztekhez.
Ami szerény személyemet illeti, értelmiségi vagyok, s annak a pártnak a szimpatizánsa, amely Önből köztársasági elnököt csinált. Mindazonáltal nem foglalkozom napi politikával. Elfogulatlanságomat bizonyítja, hogy Szálasi Ferencet nem ismerem, munkásságáról még csak nem is hallottam, ám ez a véletlenül kezembe került levél önmagában meggyőzött arról, hogy nagyszerű emberről, nagy ívű gondolkodóról van szó, aki már a múlt század negyvenes évei-nek elején képes volt észrevenni az utókorra leselkedő környezeti veszélyeket. Sok ismerősöm szerint Szálasinak nem is a lovagkeresztet, de egyenesen a Magyar Szent István-rendet kellene megkapnia, s még akkor is adósai maradnánk neki.
Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy bizonyos körök kétségüknek adtak hangot a kitüntetendő személlyel kapcsolatban, mondván, némi folt van a múltjában, követett el hibákat, nem véletlenül akasztotta fel a népbíróság. Ezzel én nem foglalkozom, egyébként se felejtsük el, hogy emberek vagyunk, egyikünk se hiba nélkül való; a lónak is hány lába van ugye, mégis megbotlik.
Végzetül Elnök urat arra kérem, hogy ne vegye szívére a mostanság a személyére záporozó vádakat, miszerint az elhíresült lovagkeresztes kitüntetéssel kapcsolatban is jellemtelenül viselkedett, lejáratva ezzel saját magát és hazáját, pont úgy, mint amikor a környezetvédelemről papol külföldi fórumokon, itthon pedig még csak szót sem emel párt- és eszmetársai környezetromboló intézkedései ellen. Ön mindezzel csak ne törődjék, az októberi ünnepség után legyen inkább büszke arra, hogy mint a nemzet legfőbb megtestesítője ezúttal is előrébb helyezte egy civil ember javaslatát az önző és kicsinyes pártérdekektől.
Megyesi Gusztáv
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.