ESTERHÁZY PRÓFÉCIÁJA: MINDENHOVÁ KERÍTÉSEKET HÚZUNK, A KERÍTÉST IS BEKERÍTJÜK

LIBRARIUS
Szerző: L. Horváth Katalin
2016.09.15.

"Nekünk határok kellenek. Mindenhová kerítéseket húzunk, a kerítést is bekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül… hát azok nem mi vagyunk. Talán most először nincsen mit mondanunk a jövőről". − írta Esterházy Péter a Halleluja című oratórium szövegkönyvében 2011-ben.

Esterházy-emlékesttel indította új szezonját a Hadik Irodalmi Szalon. A nagy érdeklődésre való tekintettel – a szalon történetében először – nem csak a teremben és a galérián, hanem – hangosítás révén – az utcai teraszon is követhette a közönség az eseményeket.

Juhász Anna, a szalon programjainak fő szervezője és háziasszonya felidézte, hogy a Hadiknak 2013-ban volt szerencséje vendégül látni Esterházy Pétert és Marcell fiát, Dés László és fia, András társaságában. Az idei első estet nem így tervezték, szomorú aktualitását az író halála adta. Egy vele készült interjúfilmmel, a pályatársak elbeszéléseivel és írásainak felolvasásával emlékeztek rá.

Závada Pál és Szüts Miklós (A Bűnös című kötetben Esterházy alkotótársa) a Holmi , illetve a 2000  folyóirat szerkesztőjeként idézte fel a múltat. Závada arról beszélt, hogy milyen volt a Holmi (ahol negyed századot töltött Réz Pál főszerkesztése alatt) és Esterházy viszonya, és hogyan került ő maga barátságot is melengető kapcsolatba Esterházyval. ,,A Holmi le akarta fölözni az irodalmi életet, mindent elsőként akart közölni, és persze Pétertől is kértek írást. Rögtön a legelején, az 1991. májusi számban  meg is jelent A kékszakállú herceg csodálatos élete című  fantasztikus műve. (Akkor én még nem voltam a lapnál.) Örültek neki, ezért kértek tőle újabb írásokat. A következő évben elküldte az Így gondozd a magyarodat! című magyarhang-játékát” – mesélte Závada.

,,Óriási vita volt róla, és a végén elutasította a szerkesztőség, főleg Domonkos Mátyás, aki azt mondta, hogy rossz vért fog szülni, a Holmira nem kívánt árnyat fog vetni, ha olyan szöveg jelenik meg benne, amelyik a magyart mint olyat metaforikusan ugyan, de kifejezetten a háziállatok közé sorolja. Mondta, hogy ismeri és tiszteli a magyar irodalom önostorozó vonulatát, de hát ami sok, az sok. Inkább ne! Kérdeztem: Matyi, hát nem olvastad szívesen, nem ismertél rá magunkra? Azt mondta: dehogynem, de inkább más lapokban szeretné ezt olvasni.”

• Az Így gondozd a magyarodat ezzel kezdődik: Mottó 1. Az oly nemzet, mely gyanúval és haraggal nézi, ha írói a nemzeti érdekeknél szentebbnek tartják az erkölcsöt és igazságot, elsősorban a saját igazsága iránt költene gyanút. – Babits Mihály, 1939
• Mottó 2. Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar” szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal. „Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és …” (Itt egy csúnya szó következik.) – Örkény István

 ITT OLVASHATÓ