ÉLET

REZEDA VILÁGA
Szerző: rezeda
2016.09.16.

Hétfőn volt talán, amikor a tér sarkán föltűnt egy sárga folt. Oda kellett néznem, mert ilyen eddig nem volt a perifériám szegletében a mai időkben. Kihajoltam, de még így is csak annyi látszott a szépséges virágok miatt, hogy „szavazz”. Ez volt odaírva ilyen kampányos asztal lábai közé, és abban a pillanatban rájöttem, már a kávémat sem szürcsöghetem háborítatlanul, mert minálunk meghirdették a visszavonhatatlan degenerálódást, mintha mindennapi testnevelés volna.

És még csak meg sem kérdezték, mint annak idején Goebbels a berlini sportcsarnokban a német hülyéktől: „Kérdezem tőletek: akarjátok-e a totális háborút? Akarjátok-e ha kell, totálisabban és radikálisabban, mint ahogyan ma egyáltalán még el tudjuk képzelni? Kérdem tőletek: szilárdabb, elmélyültebb és megingathatatlanabb-e bizalmatok a Vezér iránt, mint bármikor azelőtt?”

Ezt ordította a kacsaklábú, amikor az oroszok már a spájzban voltak, és utána még göcögött is, így: “Ha azt mondtam volna, hogy ugorjanak le a Columbus-ház harmadik emeletéről, ezt is megtették volna.” Aztán később megöngyilkolta magát, valamint Magda is, a hitvese, miután a hat gyereket álomba vezérelték. Ezek nem szép dolgok, mégis ilyen hirtelen rőzse-dal volt a lelkemben. Mert az ember ül csak bambán, aztán csapong. Azért...

ITT OLVASHATÓ