EGY ÉVES ÉS EGY NAPOS AZ ORSZÁG SZÉGYENE

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2016.09.16.

Tavaly június közepén levélben kértük Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a szerb–magyar határszakaszra tervezett „fizikai lezárást” ne támogassa, helyette erősítse meg a menekültellátás állami rendszerét. Azóta a magyar menekültügy romokban, a méregdrága förtelem, az új vasfüggöny viszont egyre nyúlik, terebélyesedik.

A Magyar Helsinki Bizottság akkori levelére Felkai László belügyminisztériumi államtitkár válaszolt. Ígérete szerint „a »zöld határ« lezárása nem jelenti azt, hogy a migránsoktól Magyarország elvenné a lehetőséget a menekült [sic] kérelmek benyújtásától, hiszen a továbbra is nyitott és üzemelő határátkelőhelyeken van és lesz is lehetőségük arra, hogy menekült kérelmüket benyújtsák”. Azóta először a szerbiai, majd a horvátországi határzár is felállt – az előbbi 2015. szeptember 15-én. Az államtitkári balzsamos szavakkal ellentétben Magyarország azóta veszi el még a lehetőségét is a menedékkérelmek benyújtásának.

Érdemes visszanézni, milyen „kerítésellenes” érvei voltak a Helsinki Bizottságnak 15 hónapja, és mi történt azóta:

1) és 2) Az új vasfüggöny megépítése és üzemeltetése méregdrága lesz. Ennek töredékéből meg lehetne erősíteni a kapacitásgondokkal küszködő menekültekkel foglalkozó hatósági és ellátási rendszert.

Várakozásainkkal szemben a vasfüggöny tényleg bámulatosan gyorsan épült meg, a szerb szakaszon mindössze három hónap alatt. A fizikai határzár pontos építési, fenntartási és üzemeltetési költségei azonban nem ismeretesek. Idén év elején Banai Péter Benő államtitkár 78,5 milliárd forint költségről beszélt, amelyet a migrációs válság nem várt kiadásai jelentenek. Feltehetően ennek a nagyobb részét a határzárra költhették. Nem tudni, ebbe beleértendők-e a rendőrségi átszervezések és átcsoportosítások költségei is. Merthogy az ország más területeiről tömegével vezényelnek át rendőröket minden bizonnyal saját családjaik szomorúságára és az ottani bűnözők legnagyobb örömére. Vagy nehéz megbecsülni, mennyibe kerül, a 3000–3500 új határvadász, akik a kerítés mellett fognak csőszködni. A kormányfő idén már legalább kétszer jelentette be, hogy „megerősítik a déli határzárat”; az „ország belseje felé” épülő második kerítést egyenesen elektromosra tervezik.

Eközben az ellátórendszert szinte teljesen leépítették. Megszűnt a debreceni és a nagyfai tábor. A tervek szerint év végén bezárják a bicskeit is. Viszont Körmendre telepítettek egy sátortábort, hogy a menekülők is világosan értsék, mi a kormány valóságos szándéka: „menjetek, amíg mehettek”. Idén nyártól gyakorlatilag megszűnt az elismert menekültek integrációjának állami támogatása. Idén több olyan időszak is volt, amikor már több menedékkérő volt fogdába zárva, mint nyílt táborban.

3) A kormány azt állította, hogyha nincs kerítés, Nyugat-Európából majd tízezrével fogják visszaküldeni hozzánk a menedékkérőket. Mi pedig azt mondtuk, hogy ettől azért nem kell félni.

Tavaly mindösszesen Magyarországra 1402 menedékkérőt küldtek ide vissza a dublini rendelet alapján. Nem egy óriási tétel (csak alig több, mint amiről állítólag két hét múlva népszavazni fogunk). Idén talán még kevesebben lesznek, hiszen az első hét hónapban összesen 377 ilyen átvétel történt. Ha valaki azt hinné, hogy ez a kerítésnek köszönhető, annak közöljük, valójában másról lehet szó. Több európai ország menekültügyi hatósága és bírósága mondta ki, hogy országunk a megroggyantott menekültügyi rendszer miatt nem biztonságos a menedékkérőknek, ezért ide nem lehet őket visszaküldeni.

4) A határzár bejelentés és az építkezés híre sokakat rávesz arra, hogy meginduljanak Európába.

Az adatok azt mutatják, hogy az Európába tartó irreguláris migráció éppen a tavaly nyári hónapokban volt a legmagasabb. Nyilván, megvolt ennek a szezonális oka is, de a kormány bejelentése és erőfitogtatása bizonyosan serkentően hatott a menekülőkre és az embercsempész hálózatokra is. Ezt nem csak mi mondjuk, de a német kormány is.

5) Mivel a határzár magyar felségterületen van, így jogi és technikai értelemben sem mentesül Magyarország a menedékjogi eljárások lefolytatásának kötelezettsége alól.

Ezt ma is határozattan így látjuk. Azt azonban tapasztalnunk kellett, a kormány mennyi csalafinta jogi és technikai praktikát eszelt ki, hogy megszabadulhasson ettől a nyűgtől, és másokra hárítsa a felelősséget. Ez a fajta „találékonyság” szülte meg a például tranzitzónák, a határon lezavart elfogadhatósági vizsgálatok vagy éppen a „mélységi határellenőrzés” rendőrállami ügyeskedéseit...

ITT OLVASHATÓ