CSAK A TILOS SZABAD MÁR

NÉPZABADSÁG ONLINE - KENTAURBESZÉD
Szerző: Lengyel László
2016.09.04.

Józan ész. Nép szava, Isten szava. Életismeret. Nem lakott ez sose cigók vagy niggerek közt. Egyszer se futott az arabok elől. Még sose gyújtották föl a kocsiját. Nem izgult éjjel, hogy leteperik-e a sarkon a lányát. Már a négyéves migránsgyerek is kész terrorista, nem kell ahhoz diploma, hogy valaki lássa! Bassza meg a cirkalmas dumáját, emberi nyelven se tud! Tizenkét órás szar melóért kapok tizedannyit, mint ő az ötperces szakértésért. Húst aprítani, felszolgálni, vasat önteni, kamiont vezetni, az munka, nem is fizetik meg. Hazug híreket gyártani, okoskodó véleményeket mondani, félrevezető könyveket írni, katedráról mindent tudni nem munka, mégis, kurvára megfizetik! Csak a becsapásunkhoz ért. Mit ér a fiam a diplomájával, amit nála szerzett, semmit, mehet világgá!

Magyarországon 2010 óta került értelem és tudás, hordozóikkal együtt, a megvetés szemétdombjára. Minden eddigi tudás és minden eddigi tudós megbukott. A képzettség és a tapasztalat nem előny, hanem hátrány. Egyetlen tollvonással tüntettek el egyetemi tanárokat az egyetemekről, bírókat a bíróságokról, közigazgatókat a hivatalokból. Miért hallgatnánk most olyanokra, akik nemcsak nem látták előre a gazdaság válságát, de mindent megtettek azért, hogy az országot tudományos alapon, szakértőként a csődbe vigyék? Miért hinnénk azoknak, akik ránk szabadították a migránsok százezreit? Nem egyebek ők, mint Európa, a multik fizetett ügynökei, akik okoskodásukkal jól kerestek a válság előtt, majd degeszre tömték magukat azzal, hogy elmagyarázták ugyanazzal a pökhendiséggel, hogy miért volt igazuk, amikor nem volt igazuk. Könyvek gyanúsak. Cikkek gyanúsak. A többség minden hiedelme, előítélete igaz. Nincs közszolgálati tapasztalatom, és erre büszke vagyok – íme, ez az új politika vezérlője. Nekem semmi részem abban, ami volt és van. Ez tesz alkalmassá arra, hogy részem legyen a leszben.

A Brexit, Orbán két kétharmada és mostani népszavazása, Trump, Putyin, Erdogan, Kaczynski diadalai, vagyis a többség rémisztő választása valamennyiünkkel fölteteti a kérdést: hol rontottuk el? Miért nem voltunk képesek meggyőzni a többséget? Mit ér az értelmiségi tudás? Hannah Arendt írja A sivatag és az oázisokban: „Politikai gondolkodásunk hagyománya akkor kezdődött, amikor Szókratész halála Platón számára indítékul szolgált, hogy elveszítse a poliszba vetett hitét, ugyanakkor elkezdjen kételkedni Szókratész tanainak bizonyos alapvetéseiben. A tény, hogy Szókratész nem volt képes bíráit meggyőzni ártatlanságáról és érdemeiről, amelyek az athéni polgárság jobbik és fiatalabbik része számára olyannyira nyilvánvalóak voltak, Platónban a meggyőzés művészetének érvényessége iránti kétséget táplálta. A színjáték, amelyben Szókratész doxáját az athéniak felelőtlen véleményével szemben volt kénytelen prezentálni, s amelyben végig kellett nézni, hogy azt szavazattöbbséggel elvetették, arra indította Platónt, hogy a véleményeket megvesse, és abszolút mércéket követeljen, amelyekkel az emberi cselekedetek megítélhetőek lennének, és amelyek révén az emberi cselekedetek bizonyos mértékű megbízhatóságot nyerhetnének.” Arendt szerint ez volt az a pont, amikor a politikai ügyekről való gondolkodás középpontjába az „uralom” és az „erőszak” került, a „szabadság” és a „hatalom” háttérbe szorult. A tömeg gondolkodásra való képtelensége válik elfogadottá, amely felett csak az „erőszak” és az „uralom” diadalmaskodhat...

ITT OLVASHATÓ