Szerző: Tamás Róbert
2016.09.22.
Most tekintsünk el a beláthatatlan korrupciótól, az urambátyám kormányzástól, Orbán Ráhel saját lábától, a legalább annyira cinikus, mint amennyire pofátlan politikusok pökhendiségétől. Ne foglalkozzunk a minden képzeletet felülmúló hülyeség-kampánnyal, az önkormányzatok és civilek fenyegetésével és zsarolásával – magyar kuriózum: az ország kormánya zsarolja és fenyegeti az ország népét -, ne törődjünk a gazdagodó pereputtyal.
Figyeljünk arra, amiről nem beszél a kormánymédia, nem mondják be a közpénztévében, nem publikálják a propagandamédiában. Beszéljünk arról, hogy félnek a fiúk. Nem kicsit, hanem nagyon. Nem állítom, hogy ok nélkül rettegnek, de azért jó nézni ezt a kétségbeesett pánikot.
Lázár János mindenminiszter trappolását olyan falvakba, amelyeknek a nevét sem hallotta soha életében és nagyjából annyira hiányozhat neki egy ötvenfős – szerencsétlen átvert szurkolókból álló – közönség, mint egy méretes aranyér.
Nézzünk túl a haknizó Bayeren, Nógrádin, a napi 24 órában kampányt nyomató vajnamédián, a kormány hátsójából ki sem látszó propagandagépezeten és lássuk meg a harsány üvöltözés és melldöngetés mögött a rettegést.
A kormány és minden kiszolgálója és haszonélvezője ennek a rendszernek nem a migránsoktól fél. Nem a falvak lakóit, a nőket, a magyar emberek munkáját, a kultúrát, a vallást félti. Ezekre olyan magasról tesznek, hogy három turult talál el az ürülék, mire célba ér. Ők tőlünk rettegnek.
Mindenkitől, akit nem tudnak megvenni, megfélemlíteni, megtörni, becsapni, elüldözni. Szerintem nagyjából mostanra jöttek rá arra, amit én tök ingyen és előre is megmondtam volna: az összevásárolt, vagy eleve saját célra összebarkácsolt média semmit nem ér. Hiába vesznek meg akárhány webes felületet. Ha az hazuggá válik, az olvasók elmennek. Ha eleve hazug, akkor legfeljebb röhögni mennek oda, vagy pénzért, fizetett kattintásokért. Egyik sem hatásos és meggyőző. Főleg nem hatásos. Kevés az agymosáshoz. Akinek már sikerült kilúgozni a szürkeállományát, annak meg mindegy.
Elindult a B verzió. Mégpedig nagyon, de nagyon durván. Emlékezzünk a beszervezni kívánt újságíróra. Aztán a párezer példányban, angol nyelven megjelenő magazinra, ahonnan eljött az újságíró, mert a pártközpontból utasítás jött, hogy nem írhat politikáról. Gondoljunk a közpénzből hizlalt propagandaoldalak lejárató kampányaira. Az újságírók rendőri zaklatására Felcsúton.
Aki rendszeresen olvas webes médiát, tapasztalhatta, hogy hosszabb-rövidebb időre összeomlanak az oldalak. Hol ez, hol az. Távolról sem csak a Szalonna. És nem, nem a technika ördöge játszik ilyenkor. Mások nevében nem beszélek, a saját nevünkben viszont bátran. Nem a mi hülyeségünk döntötte romba a Szalonnát. Külső támadások voltak. Most is vannak, folyamatosan, fokozott erővel. Csak már nem járnak olyan sikerrel, mert van segítségünk és sokkal komolyabb védelmünk, mint eddig. Megtanuljuk eldugni a dolgainkat, olyan programokat használunk, amelyekről még csak nem is hallottunk eddig. Pedig mi csak írni szeretnénk, nem rejtjelezni, kódolni és dekódolni. De nincs választásunk.
A Szalonna pici pont az ellenzéki médiában, mégis fontos kinyírni. Tőlünk kisebbeket és persze nagyobbakat is fontos elhallgattatni...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.