BEMERÉSZKEDTÜNK A MEDVE BARLANGJÁBA, ÉS MEGTUDTUK, MIÉRT A FIDESZ A LEGERŐSEBB

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KMérce
2016.09.17.

A csapból is a kvótanépszavazási (kényszerbetelepítési) kampány folyik, a Fidesz kimaxolja a mozgósítási lehetőségeit: lakossági fórumokon vonulnak fel a párt nagyágyúi, hogy egy általános útmutatással, de a helyi „igényeknek” megfelelően lelkesítsék híveiket. Csütörtökön és pénteken a főváros két szomszédos kerületében, Terézvárosban és Erzsébetvárosban is tartottak ilyen fórumot. Előbbin Kovács Zoltán, utóbbin Deutsch Tamás lépett fel. Kíváncsiak voltunk arra, mennyiben hasonlít, és miben különbözik a két előadás. Páros riport a helyi Fidesz-szervezetek bugyraiból...
 
Diószegi-Horváth Nóra – Pap Szilárd István riportja:

Szilárd: Budapest 6. kerületében, a Jókai utca egész hosszában nem látni egy dohányboltot sem. Pedig még van negyed óra a Fidesz csütörtöki lakossági fórumának kezdetéig, amelyen Kovács Zoltán kormányszóvivő a kvótanépszavazásról fog fejtágítást tartani a helyi szimpatizánsoknak. A cigimet magammal hoztam, de nincs nálam gyújtó: mi sem mutatja jobban, hogy készültem az eseményre, szépen fel is öltöztem, ahogy illik, csak hát az ünneplő nadrág zsebében nincs öngyújtó. Miközben próbálok vadászni egyet, Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere megy el mellettem, talpig ünneplőben. Megfordul a fejemben, hogy letámadom egy tűzért, de az mégsem járja, meg hát, ki tudja, dohányzik-e.

A Jókai utcai bérház félemeletén lesz a buli, tehát inkább fölmegyek, a gangon Hassay Zsófia üdvözöl, cigizik. Bent már úgy negyven ember gyűlt össze. Aki olvasott már tudósítást ilyen lakossági fórumról, az tudhatja, hogy ebben a műfajban a közönség átlagéletkora kb. Schmuck Andor támogatói bázisáéval egyezik meg, de ezek a korsztereotípiák engem nem igazán mozgatnak meg, úgyhogy ne is fecséreljük erre az időt.

Nóra: Rutinosan sok cigivel és öngyújtóval futok neki egy nappal később az erzsébetvárosi etapnak. A Klauzál téren lévő Fidesz-szervezetben azonban nem viccelnek a szépkorúak, 20 perccel a kezdés előtt már a székek többsége foglalt, úgyhogy kihagyom a dohányzós kört és egyből bevetem magam a pogácsák közé. Majszol a helyi fideszes kör, szépen bongyorított hajú nénik flangálnak inges-nyakkendős bácsik karján, jól láthatóan mindenki ismer mindenkit, így elsősorban nem a közelgő előadás a téma, hanem a hétköznapok nyomorúsága. Irgalmatlan ütemben fogynak a pogik. Bevetem magam Ibolya és Béla közé, előbbi valamiféle főnénije lehet a helynek, utóbbi viszont azt meséli, 25 éve nem tud belépni a pártba (az okok homályosak, némi összeesküvés-felhangot vélek felfedezni), de mégis eljött, mert kétszer is rátelefonáltak, hogy jönnie kell.

„Ne mocorogj” – szól rá Ibolya türelmetlen és a pártpolitikára egyelőre (sajnos) még nem túl fogékony unokájára, majd amikor berobog a terembe az este főattrakciója, az EP-képviselő és Fidesz-alapító, MTK-elnök és családapa Deutsch Tamás, és lekezel vele is, bizalmasan belesúgja a kissrác fülébe (csak hogy az egész terem hallja) „ez itt a főnök.” Pogácsáimmal a kezemben hátradőlök, és várom, hogy elkezdődjön a műsor...

ITT OLVASHATÓ