AMIT A KORMÁNY CSINÁL A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ GYEREKEKKEL, AZ NEM EGYSZERŰEN HAZUGSÁG, HANEM BŰN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.09.13.

 

Tudtuk, láttuk, hogy ide akarnak kifutni. Az Orbán-kormány nem szereti a szegény embereket, nem akarja, hogy a fejére olvassák, hogy egyre többen éheznek, hogy egyre kilátástalanabb helyzetben vannak azok, akiknek a legnagyobb segítségre lenne szükségük. És tessék, mostanra valósággá vált: ki lehet állni a nagy nyilvánosság elé, és a semmiből lehet közölni, hogy az elmúlt hat évben felére csökkent a hátrányos helyzetű gyerekek száma az országban. Csakhogy ez nem igaz.

Ez ugyanis nem az a kormány, ami érdemi megoldásokkal, szociálpolitikai intézkedésekkel segíti a hátrányos helyzetben lévőket. Nem, ennél ők sokkal egyszerűbb trükkel dolgoznak: ha a számok nem szépek (értsd: ha túl sok a statisztikában a szegény ember), akkor a számokat kell kozmetikázni. Egy kis radírozás itt, egy kis satírozás ott, és máris jobban mutatnak azok az adatok.

Hat év alatt megfeleződött az óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban a hátrányos helyzetű gyermekek száma – közölte Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára a minap. Mint kifejtette: míg a 2010/2011-es tanévben még 476 ezer fiatal volt (a teljes létszám 28,5 százaléka) hátrányos helyzetű, addig a 2015/2016. tanévben már csak 212 ezer (az összlétszám 14 százaléka).

Jól hangzik, ugye? Lássuk akkor, hogyan sikerült ezt a fantasztikus eredményt elérni: míg korábban a közoktatási törvény értelmében az számított hátrányos helyzetű (HH) tanulónak, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesült, vagyis a család jövedelmi helyzete alapján sorolódott ebbe a kategóriába, addig 2013. szeptember elsejétől a gyermekvédelmi törvény további szempontokat is beemelt. Eszerint figyelembe kell venni, hogy a szülők iskolai végzettsége legfeljebb alapfokú-e, hogy a szülőknek hosszabb ideje nincs-e munkája, és hogy a család lakókörnyezete elégtelen-e. Ha a három kritériumból egy teljesül, akkor a gyerek hátrányos, ha kettő, akkor halmozottan hátrányos helyzetű. És lám, máris itt az óriási barbatrükk: mivel a lakókörnyezetre vonatkozó szempont igen szubjektív, a közmunkaprogramoknak köszönhetően pedig valóban csökkent a hosszú ideje munkanélküliek száma (életszínvonaluk viszont alig javult), máris sikerült jelentősen csökkenteni a hátrányos helyzetű gyerekek számát. Igen, ilyen egyszerűen.

Azt viszont talán nem kell mondani, hogy ettől még nem lettek ezek a gyerekek a valóságban kevésbé hátrányos helyzetűek, illetve az életkörülményeik nem valószínű, hogy nagyban javultak volna. Attól, hogy megváltozott a szempontrendszer, maga a nyomor még nem szűnt meg, sőt, ugyanúgy folytatódik tovább. És ha már itt tartunk: még ha „csak” 212 ezer gyerek lenne hátrányos helyzetű, az is nagyon, iszonyatosan sok. És épp emiatt bűn az, hogy ezt a problémát ilyen csúsztatásokkal igyekeznek elfedni: hiszen kísérletet sem tesznek a valós megoldásokra, az esélyét sem adják meg annak, hogy a hátrányos helyzetben lévők valóban jobb helyzetbe kerülhessenek, de ország-világ előtt büszkélkednek azzal, hogy mégis megtették ezt, felszámolva az objektivitást, és előtérbe helyezve a puszta propagandacélokat.

Egy másik, kevésbé „kormánybarát” kutatás szerint, amit az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közösen készített, ma Magyarországon van körülbelül 200 ezer gyerek, aki idehaza időről időre éhezik, és vannak körülbelül 50 ezren, akiknek ez a mindennapos tapasztalatuk az életről. De még a KSH adatai szerint is a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben...

ITT OLVASHATÓ