Szerző: Gusztos István
2016.09.03.
Ami tényleg nem meglepő: a magyar „kormány” immár megszokott toleranciája a nem demokratikus hatalmak magatartása iránt. A török vezetés komoly válasza sok ezer ember bebörtönzésével, sokak brutális megkínzásával járt. Persze, ismétlem, a baltás kormány reakciója nem meglepetés. Az sem – sajnos –, hogy az EU külügyminiszterei beérik – kényszerűen? – bizonyos fenntartások hangoztatásával.
Ami engem kicsit mégis meglepett, az Szijjártó szóhasználata. Törökországban ugyanis puccskísérlet zajlott, nem pedig államcsíny. Föltéve persze, hogy a lázadás nem előre kitervelt provokáció volt, hogy Erdogan hatalommaximalizálási szándékai megvalósulhassanak.
Tudom, a magyar köznyelvben, sőt a politikaiban is a puccs és az államcsíny szavakat sokan szinonimaként használják. Mégis több szótár, lexikon megkülönbözteti egymástól e két szó jelentését.
A különbségtétel lényege: az államcsíny az alkotmány kijátszásával valósítja meg a hatalomgyakorlás módjának, kereteinek megváltoztatását. Államcsínyt az államhatalom részvevői hajthatnak végre – olyanok is, akik demokratikus választás eredményeképpen jutottak kormányra.
A puccs pedig olyan, gyakran erőszakos, fegyveres, sokszor katonai jellegű kormány-, illetve rendszerellenes akció, amelyet szűkebb, az államhatalmon kívüli csoport kísérel meg.
Szijjártó fogalomhasználatán azért lepődtem meg, mert a Fidesznek mindkettőben vannak tapasztalatai, tehát politikusaiknak ismerniük kell a kettő közti különbséget…
Fidesz támogatta, részben szervezte csoportok akcióinak vált áldozatává Budapest, 2006 őszén. Igazi puccskísérlet volt! Megjegyzem, Orbán a maga módján lovagiasan járt el, amikor figyelmeztette a „helytartótanácsot”: meneküljön, amíg teheti… 2010 után aztán a Fidesz az elképesztő „semmisségi törvénnyel” kimentette, sőt, megjutalmazta a puccskísérlet számos részvevőjét.
Sajátos kettősség jellemezte a 2008-as, „szociális népszavazásnak” becézett kormánybuktatási kísérletet: a Fidesz ellenzékben volt, de az államhatalom részvevőitől – jelesül az alkotmánybíróságtól – kapott támogatást a nyilvánvalóan kormánybuktató szándékú akciójához. Ha az ellenzék törvényes keretek között akarja megbuktatni a kormányt, az teljesen legális, legitim dolog – ám annak a népszavazásnak az átengedése nem volt összhangban a hatályos törvényekkel. Nem mellékes, hogy a Fidesz a maga sikerét akkor (is) hisztériakeltéssel, gyűlölködő uszítással, hazudozással, az emberek félrevezetésével érte el. Ugyanazt csinálta, amit manapság, korábbi tapasztalatait hasznosítva, a migráncsozással: valóságos gondokat emelt ki a racionálisan megvitatható kérdések köréből; elvadult handabandázással gerjesztett alantas, irracionális indulatokat.
Amit a Fidesz 2010 után művelt – gondolok itt a a köztársasági, polgári demokratikus jogrend szétverésének a zalaptákolmány elfogadásával lényegében befejezett folyamatára –, a szó klasszikus értelmében államcsínynek kell neveznünk: az alkotmány kijátszásával, aztán megsemmisítésével rendezte be a szervezet a maga önkényes uralmi rendszerét...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.