AKI LEJÁRATJA PUKLI ISTVÁNT

HUPPA BLOG
Szerző: Simay E.I.
2016.09.03.

Reggel a Klubrádióban hallottam futólag, hogy Pukli István nyilatkozott a kormány eszmeiségétől aligha távol álló Magyar Időknek. Arról, hogy nem akarja eltakarítani az Orbán-kormányt. Aztán estére kiderült, hogy az azért lehet a mozgalmárok mellékterméke. Mármint az eltakarítás. Az is kiderült, hogy elég szépen pörögtek a témán a médiában. Volt is miért olvasni nem egy értekezést és hozzászólást.

Nem is elsősorban azokért a magvas mondatokért, amit a Tanítanék mozgalom arca hintett el. Bár az sem semmi. Azonban érdemes volt elolvasni azt, amint szellemi és ideológiai dupla luccokat, és tripla szaltókat ugranak azok, akik eddig is az ügyeletes Messiást látták Pukli Istvánban. A sérthetetlen szentet, akit nem szabad bántani. Mely bántás nem egy esetben megvalósult a szent követői szemében pusztán azzal is, ha Puklitól idéztek. Mert azt már februárban elárulta ez a jótéten önfelkent igazgató, hogy alapvetően az illiberális, de addig is, míg jobb nem lesz, a rendpárti és autoriter vezetési módszertan híve. Saját szájával üzente, és még csak nem is igazán a sorok között, az Abcúgnak adott interjúban. S már akkor érdekes volt olvasni azokat a kommenteket, hogy ezt nem is úgy kell érteni, meg mindenki szembe jön a pályán, és különben is Puklit akarja lejáratni. Ja, hogy tőle idéznek? Akkor is. Hogy az ősdemokrata sosem határolódott el a hazai rendpártiságot zászlóra tűző szélsőségesektől? Na és? Nem igaz? Ő egy ősdemokrata és kész? Hogy miért? Mert ő egy ősdemokrata! Mit lehet ezen nem érteni? Holott a jelek szerint inkább arról lehetett szó, hogy az Orbáni kolomp helyett valami más kolomprázót akartak benne sokan látni.

Ezt különben az is mutatja, hogy a Puklival fémjelzett mozgalom a mai napig adós maradt egy szakmailag valóban ütős, de a társadalom széles rétegei felé kommunikálhat oktatáspolitikai alternatívával. Tanítanéktól CKP-ig. Puklin és Pilzen keresztül. Mely utóbbi úriember különben szintén nem kívánt eleddig sem kormányt váltani. Holott a legújabb törikönyves példa alapján újabb magasságokba kanyarodott a személyi kultusz eddig is statisztákkal megtapsoltatott rendszere. Márpedig a személyi kultuszokat általában a kultusz tárgyának félreállításával lehet legbiztosabban megreformálni. Elég a történelem számos példáján végigtekinteni ezügyben. Az aranyborjútól napjainkig. Snitt! Mert különben nem csak azzal a bizonyos, széles körben kommunikált alternatívával adós a pedagógusok jogos elégedetlenségét maga alá csatornázó vezető erő, hanem sok szempontból magával a kommunikációval, a társadalom megszólításával is. Talán nem teljesen véletlen, hogy nem százezres tanártüntetésekről, és milliónyi szolidáris felvonulóról hallottunk a hírekben. A vezérelvű, de alapvetően nagyon kevés pozitív üzenettel síkra szálló mozgalmárok a tanárok igen jelentős részét sem voltak képesek megszólítani. Kifárasztva, elaprózva magát a mozgalmat, a talán többre hivatott civil kezdeményezést is. Annyira, hogy Fidesz székházából sem irányíthatták volna jobban...

ITT OLVASHATÓ