Szerző: Föld S. Péter
2016.09.07.
A helyzet kezdett tarthatatlanná válni, nem lehetett tovább halogatni a keresztények megvédését.
A zsidókat és a cigányokat már korábban megvédte a kormány, már csak egyedül a keresztények voltak hátra.
Mozdulhattak volna hamarabb is, mielőtt a keresztények üldözése a tetőfokára hágott volna. Azért így is értékelendő a tett: a 24. órában vagyunk ugyan, de talán még nem késtünk el teljesen, és vissza lehet fordítani a folyamatot. Az mindenesetre jó jel, hogy a kormány nem várta meg, míg a keresztények kénytelenek elmenekülni az országból. Vagy, ami még ennél is rémisztőbb opció: itt maradni és hamis papírokkal bujkálni. És esténként, búvóhelyeiken azon sóhajtozni, milyen jó, hogy vannak az országban tisztességes nem-keresztény emberek, akik bújtatják az üldözötteket.
Voltak már korábban is gyanús jelek, amelyeket botorság lett volna nem észrevenni. Amikor Semjén Zsolt diplomájával szórakozott a sajtó. Abba kötöttek bele, hogy a szöveg jó részét máshonnan emelte át.
Azért mert valaki keresztény, már az ilyet is szóvá kell tenni?
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Rétvári Bence államtitkár azonnal észrevette, hogy honnan fúj a szél. Sanda szándékok felől fújt a szél, és az államtitkár nem is késlekedett a leleplezéssel. Rámutatott, hogy itt üldözik a keresztényeket, ezért vették elő Semjén Zsolt dolgozatát.
Vagy, amikor Pállfy Istvánt, az egykori tévés hírolvasót, a későbbi kereszténydemokrata honatyát, jelenleg egy nagyköveti poszt várományosát, találták meg a keresztényüldözők. Azt állították róla, hogy egy felvételen úgy nézett ki, mintha részegen imbolyogna a parlamenti ülésteremben.
Pedig, a történelem és az élet maga is, számtalanszor megtanított bennünket arra, hogy ne annak higgyünk, amit látunk. Ha valaki azt látja például, hogy szétlopják az országot, előbb magában keresse a hibát, és szálljon le a keresztényekről!...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.