Szerző: Adorján György
2016.09.14.
Nem kellett volna annyit pökhendiskedni, sem Európával, sem a hazai ellenzékkel, sem a szomszédos országokkal, feszített bicepsszel, kidüllesztett mellkassal szabadságharcolni, hogy mi bizony, de aztán csak mi, akik világnemzeti magyarok vagyunk. És velünk aztán nem lehet, de ne is merjen lacafacázni senki, mert mi, ha kell lépni fogunk. És nem kellett volna a nemzeti jelzőt sem ennyire lejáratni az együttműködéstől kezdve a hitvallásig. A trafikokról, meg a vágtáról már nem is beszélve. Eközben a nemzeti képviselők verve asszonyaikat, szavakkal még gyalázták is őket a parlamentben, az ország nyilvánossága előtt. Nem kell a magyar ilyetén, nemzetrontó hangsúlyozása. Sem mennyi Mengyi, sem az a sok habonyizált haszonleső istápolása! Ezt elkúrtad Viktor!
„…sohasem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés és tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelének s boldogságának” (Hitel)
Nem kellett volna annyit bukott baloldalazni, sem komcsizni és libsibolsizni. Nem kellett volna hosszú pórázon vezetni, koncepciós eljárásokban terítékre vonszolni politikai ellenfeleket és az igazságszolgáltatást közvetetten arra kényszeríteni, hogy a nemzet állítólagos érdekében adják fel szakmai meggyőződésüket. Utána meg felmentő ítéletekkel igazolni, hogy mekkora koncepciós barmok voltak az eljárást kezdeményezők. Nem kellett volna kémperezni, sem minden szentnek maga felé hajlik a keze módon földeket osztani, meg halálos mérget árusító trafikokat adni csókosoknak. Nem kellett volna kommunikációs trükkökkel, érzelmekre is ható, kevésbé vájt fülűekre hajazó, szemfényvesztő szlogenekkel kommunikálni, nyócévezni, bajnaizni, meg gyurcsányozni. Nem kellett volna a pápával és az egész világgal szembemenni!...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.