Szerző: Gusztos István
2016.09.12.
Arcáról csöpög az emberszeretet – talán csak Rétvári kegyes képe hasonlítható az övéhez, de csak „legjobb” pillanataiban: mondjuk, amikor a „hátrányos helyzetű gyermekek számának megfeleződéséről” kegyeskedik hantázni.
Interjút adott a Magyar Időknek – miért is szégyellné e szennylapot, ha például a közoktatás megvédéséért küzdők sem (mind) szégyellik? Különben is: senki sem kívánhatja a Fidesztől, hogy csak polgári értelemben tisztességes orgánumai legyenek – már csak azért sem, mert olyanok nem párt által odatérített közpénzekből élnek. Bizony, az ember elképed, ha a Fidesz (a Keresztapa és Társasága) meghökkentő meggazdagodására gondol – de ami a polgári értékeket képviselő médiát illeti, a szervezet tökéletesen nincstelen!
Szóval, itt van ez az interjú. Ó, rengeteg érdekes dolog van benne – az én figyelmemet leginkább a nemzetikereszténység szenvedéstörténetének fölvázolása ragadta meg.
„Az üldözött keresztények a felebarátaink” – mondta Balog, és tudjuk: ezt olyan keresztényként mondta, akit ebben a hazában nemzeti és keresztény volta miatt üldöztek!
No, nem a Kádár-rendszerben, illetve most nem arról beszélt, hanem a szoclib kormányok idején!
Megjegyzem, volt egyszer egy római helytartó által féleszűnek vélelmezett vándorprédikátor, bizonyos Jesua, Ha Nocri, akinek szavaiból a felebarátiság tágabb értelmezése következnék, de újabb idők távolról sem fenyegetett vallásmagyarázói szerint tisztázni kell, hogy kire vonatkozik a felebaráti szeretet.
A tisztázás intenzív folyamata hosszú ideje tart a megkeresztényiesült Magyarországon – erről a naponkénti „kormánypárti” zsidózások meg a menekültek és a terroristák összekapcsolása is tanúskodik. Hát hiszen tényleg: a magyaroknak épp elég bajuk van a cigányokkal, a feministákkal, a homoszexuálisokkal meg az ateistákkal, általában a Soros-bérencekkel: nem könnyű a NÜK-nek sem őket simogatni!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.