Szerző: PuPu
2016.08.26.
Talán csak egy apró megjegyzést tennék az üggyel kapcsolatban: aki ezt komolyan veszi, az nem imeri az életet, meg az embereket.
Bayer azt nyilatkozza saját magáról, hogy azért nem lett politikus, mert akkor nagy eséllyel egy ukrán tipusú parlamentet teremtett volna, pofozkodásal egybekötve.
Merthogy őt elviszik az indulatai, de azért most hatódjunk meg attól, hogy megfogadta: ezentúl a pápát nem hívja demens vénembernek, nem zsidózgat, merthogy neki van zsidó barátja, akinek anyja szinte anyja helyett anyja, jelzők nélkül.
Ezenközben románokkal hattyút etet a schönbrunni parkban, merthogy a magyar a hattyat soha meg nem enné, inkább libát lop (v.ö: Magyar, ne lopj!) merthogy az a dögnagy madár nemcsak csíp, de rágós is.
De azért az elhatározás nagyon szép, akár lesz belőle valami, akár nem, és bizonyítja azt is, hogy a kittüntetett nem velejéig romlott ember, csak haverjai miatt rosszul mérte fel a saját helyzetét, azt hitte, hogy őt nem fogja a golyó.
Ez valószínűleg így is lett volna, ha valamelyik jóakarója ki nem teszi céltáblának, és a rá pazarolt lövedékek mennyisége minőségbe nem csap át a marxi tanítások szerint, így bár bele nem halt, de a bal golyóját csak megcsípték a balos golyók.
Figyelem, nem gojok, golyók!
A megtört tekintet és a nagy nemzeti fogadalom csak taktikai visszavonulás, mint Semjén haverjánál a vasárnapi zárvatartásról való lemondás, ha a helyzet kicsit változik, ismét felbukkannak a gyönyörű - és mint kiderült a román nép nemzeti kincsének eltulajdonításából származó - jelzős szerkezetek.
Ez egy pragmatikus társaság, beleértve őt is...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.