Szerző: Sándor Kata
2016.08.03.
Fut a festék a nedves papíron. Kékek, sárgák összeölelkezve nagy zöld pacnivá nőnek, növekednek. Növendékek? Rövidke ujjaival biztosan fogja az ecsetet, határozottak, de mégis finomak, érzékenyek a vonalai. Persze néhány éve ez még nem így volt. Kezdetben gyakran megesett, hogy az ecset szőrös vége égnek meredve, szúrós vége a papírba kapaszkodva vájt barázdákat, majd ha az anyag megadta magát, hatalmas lyukakat. Mosolyog, elégedett. Én is mosolygok. A kép tetszetős. Gina Down-szindrómás.
Fényben csillan a tempera. A palettán kék, sárga, vörös. A szemében látom a fényt: „nyomot hagyok a világban!” Bizonytalan mozdulat, puszta kézzel fest. Ecsetet fogni nem tud. Festeni igen. Csak sikerüljön az ujját a festékbe mártani! Önállóan. Vagy segítséggel, ha akarja. Csillogó szemével jelez. Ádi nem beszél. Oxigénhiány, születési sérülés.
Mindketten jó néhány társukkal együtt egy művészeti műhely tagjai. Növendékei? Lehetnek ők növendékek? A fogyatékosok, a „feleslegesemberek”? A kisgyerekek a szamár hátán kuporogva, akikről még mindig nem döntötte el a mai kor embere (sem), beruházzon-e teljes értékűvé nem váló tagjainak nevelésébe, vagy nehezedjen rájuk a moralizáló (ál)kérdésekkel, etikus és/ vagy tudományos válaszokkal, érvekkel megpakolt homokóra. Dilemmázhatunk. De „hogy jön ahhoz egy ember, hogy a másik ember neveléséről lemondjon?” És honnan tudhatom én, mi a teljesértékűség?
Az embernek szinte határtalan az alkalmazkodóképessége, és tetteiben korlátlan fejlődésre képes. Ehhez a fejlődéshez kapcsolatban kell lennie a környezetével, az emberekkel, a világgal. Jelen kell lennie (Trencsényi, 1997). Hagyjuk őt? Megengedjük neki, hogy jelen legyen „világunkban”? Figyelembe vesszük-e, hogy fejlődése, még ha eltér is az „átlagos” gyermekétől, tőlünk függ, a környezetétől? Hogy megtapasztalja magát társas, csoportos közegben (,„Hiába fürösztöd önmagadban,/ Csak másban moshatod meg arcodat.” József Attila), ahol nem csak a hozzá hasonlókkal találkozhat védett környezetben, hanem olyan személyekkel is, akik közvetítik számára az áhított be- és elfogadó világ elvárt normáit...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.