SCHIFFER, BUDAHÁZY ÉS A SZEMKILÖVETÉS

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Rátesi Margit
2016.08.31.

...A Budaházy ügyben melyik bizonyíték nem lehet perdöntő? Mi a szerepe a megelőző felderítésnek? Jó, egy bankrablásnál világos: ha lehallgatással szerez infót a rendőrség a készülő akcióról, képes lehet meghiusítani azt. A terrorcselekményre való készülést viszont nem bizonyíthatja lehallgatott beszélgetés? Pedig hát egyik esetben sem valószínű, hogy a gyanúsított óriásplakátokon értesít szándékáról.


A „szemkilövetés”-sel azonban több bajom is van.

A vizsgálat egy emberről tud, akinek a szeme gumilövedéktől sérült meg. Hozzáértők szerint a tömegoszlatáshoz használt fegyvernek nem túl pontos az irányzéka, azért általános, hogy ezzel térdmagasságban céloznak. Azt a Balsai –bizottság sem tudta bizonyítani, hogy a „szemkilövés” szándékos volt (pedig nagyon igyekeznek azóta is): tehát baleset történt, ami bizony megesik ilyen helyzetekben. Ami a baleset mellett szól: azóta sem jelentkeztek kilőtt szemű tömegek, márpedig ha szándékosan céloztak volna a rendőrök fejre, akkor nem egyetlen eset marad. Viszont könnyen kerülhet a fej térdmagasságba: elég, ha csak a cipőfűzőjét akarja bekötni az ember…

A „szemkilövetés” ennél súlyosabb, nem jogi, hanem politikai hazugság. A magyar (és több idegen) nyelvben létezik a cselekvést jelentő és a műveltető ige. Nagyon eltér a jelentésük. Nézzük a szemkilövés esetét. Ez azt jelenti, hogy valaki kilőtte valakinek a szemét. Nem részletezi, hogy milyen fegyverrel, azt sem, hogy szándékosan, vagy baleset történt. Ennek megállapítása volt a bizottságok dolga. A „kilövetés” viszont azt jelenti, hogy valaki másvalakit kényszerített arra, hogy kilője bárkinek a szemét. Fegyveres testületeknél – katonaságnál, rendőrségnél – ilyen „kényszerítés” a parancs. Nemcsak a Gyurcsány kormány vizsgálóbizottsága, hanem az összes többi vizsgálódás sem talált bizonyítékot arra, hogy akár a rendőri vezetők bármelyike, akár az akkori kormányfő olyan értelmű parancsot adott volna, hogy a tömegoszlatásnál szándékosan sérülést okozva használják a szokásos eszközöket. Sőt, voltak, vannak, akik egyenesen a keménykezűséget hiányolják az akkor rendőri intézkedésekből. Például az akkori honvédelmi és nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagjai.

A bizottság 2006. október 31-i üléséről készült jegyzőkönyv nyilvánosságra került, itt: http://www.parlament.hu/biz38/bizjkv38/NBB/0610312.htm olvasható. Hosszú, és képek sincsenek benne, de azért érdekes. Itt még nincs szó arról sem, hogy bárki, akár rendőri vezetők, akár a kormányfő szemkilövetésre adott volna parancsot. A fideszes bizottsági tagok azt bizonygatják hosszasan, hogy pártjuknak semmi köze nem volt az október 23-i „tüntetéshez”. Következetesen „tüntetést” emlegetnek – holott nem tüntetés volt, hanem Fidesz nagygyűlés, amihez vélhetően van köze a pártnak. Azt már nem is említjük, hogy a megelőző napokban a Kossuth téri dzsembori színpadán naponta léptek fel fideszes képviselők. Igaz, a vezérük azt ígérte, hogy mindaddig, amíg a Gyurcsány kormány le nem mond, minden nap ott állnak majd a népük előtt, de végül talán 4-5 képviselőt sikerült a szereplésre rávenni. Rogánra emlékszem biztosan, meg arra, hogy Navracsics végül nem zengedezett az emelvényen.

Ilyen körülmények között, tessék mondani, minek az alapján lehet 10 évvel később „a szemkilövetők” felelősségéről hazudozni, főként ezt a valótlanságot szembeállítva az eseményekben egyébként nagy nyilvánosság előtt erőszakra buzdító elítélésével? Ezzel persze gazdag trágyatartalmú talajt biztosítani azoknak, akik amúgy is szívesen beszélnek az erő nyelvén. Bármelyik oldalon. (Talán idevágó vicc: Két partizán beszélget. Egyik: Szia, de jó, hogy látlak! Másik: Szia, de honnan ismerjük egymást? Egyik: Hát tudod, amikor a pártházat lőttük… Másik: Mikor, melyik pártházat? Másik: Mikor, melyiket…)

Mindezek alapján Schiffer úr bejegyzését nehéz „más” politikának, vagy jogi szakmai kifogásnak gondolni.

ITT OLVASHATÓ