REMÉNY AZ ÉLETRE 4. - MAMI - MEGTÉRÉS - CSALÓDÁSOK

OFOE BLOG
Szerző: H. R.
2016.08. 17.

A nevelőotthonban a nevelő és a diák közötti kapcsolat sokszor elmélyülhet, és gyakran a diák intézményből való kikerülése után sem szűnik meg. Nekem is volt „jelöltem”, akiről azt gondoltam, hogy a mi kapcsolatunk ilyen lesz. Ez a hölgy az irodalom tanárom, és egyben osztályfőnököm volt, aki mindig kedves volt velem, támogatott, számíthattam rá. Épp ezért érintett mélyen, amikor csalódnom kellett benne, többször is. 
 
Nem gondoltam volna, hogy van ilyen felelőtlen ember, bár lehet, hogy egyszerűen csak magasról tett mindenre. Az volt számára a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Néha elmentünk moziba az osztállyal, és az egyik ilyen alkalommal, míg ültünk a teremben a filmre várva, látom, hogy a kísérő tanárral csókolózik. Néztem hülyén, hogy ez most mi. Egy világ omlott össze bennem. Tudtam ugyanis, hogy mindkettőjüknek van párja, emiatt sem értettem igazán a dolgot. A mozi után rákérdeztem, hogy vajon jól láttam-e, amit láttam. (Nem mintha közöm lett volna hozzá, de nekem ez csalódás volt.) Természetesen tagadott mindent. Ez még inkább rosszul esett. A későbbiekben nyilvánvaló lett mások számára is a titkos kapcsolat, többször lebuktak.

Ez a hölgy egy jutalomtábor alkalmával, reggelente úgy ébresztett minket, hogy fölül egy póló volt rajta, alul pedig csak egy bugyi. Kívánatos volt, mit ne mondjak! Fiatalok voltunk, , akkor nem zavart minket sőt élveztük ezt a látványt. De így utólag visszagondolva nem tartom jó ötletnek, hogy egy tanár így menjen a gyerekek közé. Kíváncsi lennék, mi volt ennek az oka. Más nevelőkkel előfordult, hogy érzelmi kapcsolatba kerültek diákokkal, ami olykor „elfajult”.

Akadt azért olyan felnőtt is, akivel a mai napig kapcsolatban állok, és igen nagy hatással volt életem akkori és későbbi szakaszára. Szeretnék most róla írni egy kicsit. Mikor engedélyt kértem tőle, hogy megemlíthessem írásomban, annyit kért, írjak róla 180 oldalt. Sajnos ezt nem ígérhettem meg, bármennyire is megérdemelné. Ő egy „angyal”, aki szárnyak nélkül létezik ebben a világban, és remélem, teszi ezt még sokáig, nagyon sokáig. Ő Mami (ez a beceneve), aki 12 éves korom körül érkezett az otthonba, takarítónőként. Első pillanattól kezdve rokonszenves volt nekem, mindig kedves, és végtelenül türelmes volt. Komolyabban ott kezdődött a barátságunk, amikor elé álltam, és bevallottam neki, hogy mit is érzek iránta. Csak mosolygott a vallomásomon, és gyengéden „visszautasított”. Sokat beszélgettünk, és megtudtam, hogy hisz Istenben...

ITT OLVASHATÓ