RADBRUCH-FORMULA HATÁRAI

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.08.20.

Gustav Radbruch a 20. század egyik legnagyobb jogtudósa. Nevét akkor ismerte meg a nagyvilág, amikor a Weimari Köztársaságban Gustav Stresemann kormányában 1923-tól igazságügyi miniszter lett. Csak 1926-ban tért vissza a jogtudomány egyetemi oktatásához, de innentől kezdve szinte kizárólag a joggal foglalkozott. A náci hatalomátvétel után lemondott minden köztisztviselői posztjáról, ilyet később se vállalt el sohasem és minden együttműködést visszautasított a náci diktatúrával. 1945 után az 1949-ben bekövetkezett haláláig egy jogfilozófiai összefoglaló munkán dolgozott.

Nevéhez fűződik az ún. Radbruch-formula felállítása, ami a jog és az etika közötti összefüggésre keres választ. A jog, közismerten eszköz arra, hogy a politikai hatalom törvények formájában a politikai céljait megvalósítsa. A jog mindig a hatalom céljait szolgálja, de ennek a hatalomnak olyan törvényeket kell megfogalmaznia, amelyek egyúttal megfelelnek az uralkodó erkölcsnek és igazságosnak is tekinthető. Ez azonban egy ideális állapot lehet, ami csak különleges esetekben valósulhat meg. Az általános gyakorlat viszont az, hogy a kettő, tehát a jog és az erkölcs nem mindig van szinkronban. Radbruch arra próbált választ adni, hogy ha az erkölcsi normák megsértése oly nagy mértékben megnövekednek, hogy az már szinte elviselhetetlenné válik, akkor a hatalom által alkotott törvényeket tekinthetjük-e semmisnek, vagyis a korábbi jogkövető magatartást fel lehet-e cserélni a törvények elutasításával és figyelmen kívül hagyásával. Rendkívül komoly probléma ez, hiszen ahol a törvényeket önkényesen negligálják, ott, bár talán sikerül megbuktatni az aktuális politikai hatalmat, fennáll annak a veszélye, hogy a társadalmat káoszba sodorják.

Radbruch az 1946-ban megjelent könyvében erre az egész jogfilozófiát alapjaiban meghatározó problémára a következő választ adta: „Az igazságosság és a jogbiztonság közötti konfliktust úgy lehet kiküszöbölni, hogy a pozitív, írott szabályban rögzített és a hatalomtól biztosított jog akkor is elsőbbséget élvezne, ha tartalmilag igazságtalan és célszerűtlen, kivéve, ha a tételes törvénynek az igazságossággal való ellentéte oly elviselhetetlen mértékűvé válnék, hogy a törvénynek az igazságosság előtt mint »helytelen jognak« meg kellene hátrálnia. Lehetetlen pontosabb vonalat húzni a törvényes jogtalanság és a helytelen tartalom ellenére még érvényes törvény közé, de egy másik éles határvonalat megvonhatunk, ahol az egyenlőséget, ami az igazságosság magja, a pozitív jogalkotás által tudatosan megtagadják, ott a törvény nemcsak »helytelen jog«, hanem inkább hiányzik belőle egyáltalán a jogi jelleg. Mert a jogot, beleértve a pozitív jogot is, nem tudjuk másképp meghatározni, mint rendként és szabályként, amely értelmének megfelelően az igazságosság szolgálatára hivatott” Tehát Rdbruch a pozitív jognak elsőbbséget adna az etikával szemben, amíg az elviselhetetlen igazságtalanságot nem tartalmaz. A formula egyik része, ti. a pozitív jog primátusa az etikával szemben, természetesnek tekinthető egy jogtudóstól, akinek nyilvánvalóan a jogbiztonság és a joguralom fontosságát kell hangsúlyoznia. De ha jobban megnézzük a formula további részét, akkor bizony rengeteg bizonytalansággal találkozhatunk...

ITT OLVASHATÓ