Szerző: Scheiring Gábor
2016.08.11.
/Ganxsta Zolee/
Az elmúlt évek tapasztalatai után az a csoda, hogy nem erősebb az elitellenesség. Scheiring Gábor írása.
...2008-ban a világ legnagyobb angol és amerikai pénzintézetei dobták be a törölközőt, magukkal rántva a világgazdaságot. A gazdaság azóta próbál kikecmeregni a kátyúból, ám a válság politikai hatásai csak most jelentkeznek igazán. Világszerte rekordszinten az elitek elutasítottsága, de még a bevándorlási válság és a sorozatos terrorfenyegetettség mellett sem gondolhatja bárki sem komolyan, hogy az elitellenességnek ne lenne köze ahhoz, hogy a globális gazdaság működésének összeomlását néhány kivételtől eltekintve egyetlen politikai vagy gazdasági vezető sem látta előre. Azóta sem gyűlt össze kellő politikai momentum a mély progresszív reformokhoz, melyek kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá tennék a pénzügy vezérelte globális kapitalizmus mindennapjait. Pedig születtek javaslatok a kisebb, szövetkezeti bankok támogatására, a nemzetközi tranzakciós adókra, a befektetési banki tevékenység erősebb szabályozására. Az offshorozás elleni fellépés rendszeresen vezető napirend most már a G8 üléseken, de igazából nem történik előrelépés ezen a fronton. Pedig bankoknak is érdeke lenne az egészséges gazdasági fejlődés, amihez nagyobb egyenlőség és több kiszámíthatóság kellene.
A kiszámíthatóság pedig az elitekbe vezetett bizalom helyreállításával kezdődne, ami nemcsak a politikusok, hanem a gazdasági elit feladata is lenne. Ha ez nem történik meg, akkor a dühös tömegek az elitekkel szemben kényszerítik ki a rendszerkorrekciót. Ehhez képest azt láthatjuk, hogy a válságot követően gyakorlatilag minden angol nagyobb bank belekeveredett valamilyen vaskos botrányba az elmúlt évtizedben. Egy pénzügyi szektort vizsgáló agytröszt szerint csak az ügyfeleket (tehát a bankközi piaci tevékenységeket nem) érintő csalárd ügyletek miatt kiszabott angliai bírságok összértéke eléri az 53 milliárd fontot (közel 2,000 milliárd forintot) az elmúlt 15 évben – ez az összeg a londoni olimpia teljes költségvetésének négyszerese.
Ha a rendszer kiszámíthatatlanságát elszenvedők felől gondolunk bele a helyzetbe, az igazi talány nem az, hogy miért tört előre a bizalmatlanság és a düh politikája, hanem hogy miért nem erősebb az elitellenesség. Miért csodálkozunk azon, hogy jobban hisz az állampolgárok nagy része a szomszéd Facebook-bejegyzésének, mint a gazdasági és politikai elit képviselőinek, ha azt látja, hogy a vezető pénzintézetek sorra zsebelik be a rekordbírságokat „rossz magaviseletért”? A Brexit már valóság, amire mindenki azt gondolta, hogy elképzelhetetlen. A teljes elit, Obamától, a nagypártokon át az üzleti szektorig az EU-ban maradás mellett kampányolt – az emberek azonban nem voltak rájuk kíváncsiak. Ma ott tartunk, hogy nagyobb a homeopátia hitele, mint a pénzügyi elité. Mély progresszív reformok nélkül az egész rendszert fogja a harag és a düh elsodorni. Amikor majd Trumpnak hívják az USA és Le Pennek Franciaország elnökét, akkor már tényleg késő lesz.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.