ÖTKARIKÁS GYŰLÖLET

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Markó Beáta
2016.08.10.

Amikor néhány publicista halált megvető bátorsággal szóvá tette azt a túlzott reagálást, ahogy a magyar futballválogatott első teljesítményére több ezren „spontán” és önkívületben örültek a Nagykörúton, ahogy a magyar csapat négynullás vereséggel záródó 13. helyezését a Hősök terén ünnepelte a tömeg – komoly megrovásban részesültek, mondván: nem kell politikát vinni a sportba is.

Egyet is értünk, s ebben a tudatban és reményben, valamint sportszeretetből kezdtük nézni az olimpiai közvetítéseket, miután adófizető társainkkal együtt leróttuk azt a 80 milliárdot, amiből a köztévét működtetik. Azon nem rökönyödtünk meg, hogy az olimpiai megnyitót végigbeszélő kommentátor Rio de Janeirot Brazília fővárosának nevezte. Elvégre hirtelen ötlet volt ez a riói olimpia, alig minap derült ki, hol fogják megrendezni, ezért a tévés szakembernek nyilván nem volt elég ideje felkészülni. (Képzeljék, hogy fel lenne háborodva ugyanő, ha a brazil kommentátor azt mondta volna, hogy Magyarország fővárosa Bukarest...!)

Elkezdődtek a sportesemények politikamentes közvetítései az állami tévében. Az olimpia tálalása a magyar közönségnek viszonylag egyszerű recept alapján zajlik. Szinte kizárólag a magyar sportolókat mutatják, ha éppen nincs versenye egyiknek sem, akkor a már látott futamot, meccset, asszót stb. ismételgetik ezerszer. Rendszeres időközönként leadják a hazugság 1 percben klipet. A híradónak álcázott kis színesek néhány bűnügyi hírt, beszámolót egy vidéki szalonnasütő versenyről, méhészek bajnokságáról, és a lényeg: a migránsok rémtetteit tartalmazza. 

 Ez után következik a politikamentes Tudta? – kezdetű uszító és gyűlöletkeltő plakátok váltogatása, sulykolása. Az óvatlan néző észre sem veszi, ahogy a mérget csepegtetik bele, szegény, azt hiszi, az olimpiát nézi, de a játékok végén, mehet a toxikológiára. Majd ismét jön egy olyan versenyszám, amiben magyar sportoló is szerepel. Ha véletlenül becsúszik az egyik előfutamba – ahogy történt – egy úszónő, aki olimpiai zászló alatt, a menekültek csapatában indul, azt a hajdani nagyszerű sportriporter fia, az ifjabbik, könnyedén megoldja azzal, hogy meg sem említi a nevét a rajtnál. Az elhallgatást még akkor sem érzi kínosnak, amikor a fiatal lány elsőnek csap a célba, s a képernyőn a gonosz brazil tévések öles betűkkel írják ki a nevét. Hogy az ifj. kommentátor ezt utasítás miatt teszi-e vagy megfelelési kényszerből, tulajdonképpen mindegy is...

ITT OLVASHATÓ