Szerző: zupasta
2016.08.15.
Van egy illúzióromboló hírem: az olimpia csak másodsorban szól a sportról. Ha kizárólag a sportról lenne szó, akkor csupán a selejtezőkön elért eredmények számítanának, és nem lennének nemzeti kvóták. Ahol csak és csupán a pályán-medencében-páston elért eredmények számítanak, azok a kontinens- és világversenyek, most már minden sportból vannak ilyenek. Nem véletlen, hogy egyes sportágakon belül az ott szerzett érmek szakmailag fontosabbak, mint az olimpiaiak. Egy olimpiát mégis jóval többen követnek, mint egy súlyemelő vagy egy vitorlázó világbajnokságot, és nem csak mert a negyvenegy sportág rajongói összeadódnak.
Az olimpiának presztízse van, és nem csak a rendezvény méretei miatt. A modern kor egyik vívmánya, hogy létezik egy ilyen, rendszeresen megrendezett sportesemény, ahol a világnak ma már az összes országa és gyarmata képviselteti magát, és mindenki mindenkinek a sporttársa. Egy időben, nemkicsit naivan tán még azt is várták tőle, hogy a nemzetek közötti háborúzást felváltja a sport, és vele együtt az etnikai-politikai határokon és ellentéteken átívelő sportszerűség.
Sajnos még midnig nem sokan értik meg az olimpiai szellem lényegét. Az idei első botrány a libanoni csapathoz kötődik, amikor az odautazásnál a kilencfős delegáció (vagy csak annak vezetője - ez ügyben ellentmondó sajtóhírek keringenek) nem akarta fölengedni az izraeli delegációt a buszra, amin ők is utaztak. A NOB ezek után az izraelieket szállította más buszra, de azért a libanoniak is megkapták a fejmosást. A vezető mindenkit biztosított, hogy csupán csak félreértés történt, a hazai sajtónak meg lenyilatkozta, hogy az izraeliek maguknak keresték a bajt, amikor fel akartak szállni a buszra. (Melyik három kérdés hangzik el leggyakrabban kocsmai verekedések előtt? "Mivanmivanmivan??")...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.