Szerző: Éva28
2016.08.15.
A „tehetség vagyok” identitást cseréljétek fel a „jó vagyok” identitására!
Ritkán adatik meg az embernek, hogy sok időt, sőt, minőségi időt tölthessen igazi tudósokkal, híres emberekkel, kimagasló tehetségekkel és módja legyen kérdezni tőlük, megismerni közelebbről gondolataikat, őket, nem csak mint tudósok, interjúkat adó, extrém teljesítményt produkáló embereket, de úgy is, mint érdekes, kíváncsi, nyitott emberek, akik örülnek, ha fiataloknak továbbadhatják a tapasztalataikat és szeretnék, ha az utánuk jövő nemzedék is profitálna az ő tudásukból.
A múlt héten nekem volt erre módom. Zárug Zita (férjével 40 ezer kilométert bicajoztak, körbejárták a Földet, 46 országot látogattak meg, 4 évig utaztak ebben a formában), Rakonczay Gábor (többször is átevezett az Atlanti Óceánon, több Guiness rekordja van – mellesleg ezeket nem tartja sokra – és hihetetlen élményei), Benkő Vilmos, Csermely Péter tudósok, jelentős szakmai és tudományos sikerekkel a hátuk mögött, S. Hegyi Lucia divattervező és még sorolhatnám. Persze a legjobb az volt, amikor a Templeton Táborban részt vevő fiatalok kérdezték őket és amikor lehetett szinte tapintani azokat a hullámokat, amelyek jöttek-mentek köztünk, amelyek hol gondolatok, ötletek, hol érzelmek, intuíciók, sőt spirituális élmények formájában betaláltak itt-ott, elvetettek magokat és megalapoztak dolgokat. Ez egy hihetetlenül izgalmas program, boldog vagyok, hogy részt vehetek benne.
Nem tudnám most felsorolni azt a rengeteg fontos dolgot, amit ezekből a beszélgetésekből elraktároztam, de néhányat mindenképpen szeretnék megosztani az olvasóimmal. Ezek elsősorban Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató, akadémikus tudósunk előadásából, a vele folytatott beszélgetésből jöttek. Ő hosszú ideje foglalkozik tehetséggondozással, létrehozta az európai tehetségkutatás szervezetét és azon van, hogy ezt világméretűvé fejlesszék. Nagyon tetszett nekem, hogy – amellett, hogy ez az élete fő célja – mégsem azt hangsúlyozta, hogy ez mindenen felül van.
Tovább gondolva az általa megfogalmazottakat és beleszőve a saját tapasztalataimat, ezeket a javaslatokat, ha úgy tetszik, tételeket szeretném hangsúlyozni:
- mindenki tehetséges valamiben, legyen az a matematika, a sport, a kommunikációs képesség, vagy a kenyérvajazás;
- ne a tehetségünk legyen a fő, pláne ne az egyetlen mércénk!
- önmagunk definiálása, identitásunk megfogalmazása nagyon fontos, attól leszünk rendben magunkkal;
- sokszor teher is lehet a kimagasló képesség (kakukktojás effektus), sokszor furán néznek ránk miatta; ezért is sokkal fontosabb kérdés az, hogy mennyire vagyunk jó emberek!!
- az emberi kapcsolatrendszerek akkor működnek jól, ha dinamikusak!
- ezt Csermely Péter fogalmazta, nekem nagyon tetszik:
Fontos, hogy a „lehetőség ablakokat”, melyek mellett elhaladunk életünk során, nyissuk ki, nézzünk be rajtuk, próbáljuk ki magunkat új helyzetekben, új szituációkban, más emberek társaságában. De vigyázzunk, az sem jó, ha rohangálunk türelmetlenül és mindenhova benézünk, de nincs türelmünk, nem szánunk elegendő időt egy-egy kiválasztott témára. Egy-egy komolyabb projekt minimum fél évet vesz igénybe és nem minden mozzanata élvezetes, vannak unalmas feladatok is. Kell egy bizonyos aszkétizmus is ahhoz, hogy végig tudjunk menni egy témán és az is hasonlóan fontos, hogy tudjuk, mikor kell, mikor érdemes befejezni azt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.