Szerző: Göbölyös N. László
2016.08.31.
Peggy Guggenheim (1898-1979) mentségére legyen mondva, hogy ugyanolyan gyorsasággal vásárolta műkincseket, mint ahogyan a szeretőit váltogatta. Sok művésznek volt a mecénása, és sokakat segített a nácizmus elől menekülni.
Francise prose, Anne Frank életrajzírója idézi fel egy most megjelent könyvben életét peggy Guggenheim, a modernség botránya címmel. A könyv szól arról a fizikai erőszakról, amely mindig jelen volt érzelmi kapcsolataiban. Szeretőit elvitte a végletekig, amíg elvesztették a kontrollt önmaguk felett. Ugyanakkor bosszút állt mindazokon, akikről úgy vélte, hogy nem eléggé szeretik.
A családi tragédia sem kerülte el. Apja, Benjamin Guggenheim 1912-ben a Titanicon lelte halálát. (A Guggenheim-gyűjtemény alapítója nagybátyja, Solomon volt). Két unokahúga érthetetlen körülmények között esett ki egy felhőkarcoló 16. emeletéről. Lánya, Pegeen, depressziós, alkoholista, mentálisan instabil volt.
Első férje, Lawrence Vail író összetörte bútorait, megverte őt az utcán, lekvárt kent a hajára, és csaknem belefojtotta a fürdőkádba. Életének nagy szerelme egy másik író, John Ferrar Holms volt, akiről azt írta „a tenyerén hordozott és ő irányította minden gondolatomat”. De Holms sem volt szent. Arra kényszerítette Peggy-t, hogy decemberben órákon át meztelenül álljon a nyitott ablaknál, és egyszer whisky-t öntött a szemébe. Amikor meghalt, Peggy valósággal megzavarodott. „Évekig John rabszolgája voltam. Fogalmam sem volt, hogyan élek ezután. Halála után sokáig abban a rémületben éltem, hogy lélek nélkül maradok.”
Élete másik fontos férfija újra egy író, Samuel Beckett volt. Ő kedvesnek és kulturáltnak mutatkozott, amíg el nem vesztette az önkontrollt az alkohol miatt. Kapcsolatuk 13 hónapig tartott. „Nem hiszem, hogy tíz percnél tovább szerelmes volt belém” – panaszkodott utólag Peggy...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.