"NEMZETRAGASZTÓ" EMBER VOLT

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ - ONLINE
Szerző: Kerecsényi Zoltán
2016.08.27.

...Lázár Ervin szerint: „Az emberekben él a vágy a mesére. Olyan alkotásokkal kell kiszolgálni őket, amelyek lelki táplálékot nyújtanak, amelyekből merítenek.” A népmeséket jól ismerő magyar meseírónk jól összekapcsolta a régi hagyományokat a maga sajátos elemeivel. Nem véletlenül mutat számos rokon vonást megannyi műve a népmesékkel. Elég csak A Hétfejű Tündér című kötet meséire gondolni, vagy a Szegény Dzsoni és Árnika című meseregényre. Jókai Anna írja A Hétfejű Tündérről: „A Négyszögletű Kerek Erdő rettegett őre Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. Rémisztget, zavarja a harmóniát, jó haszonért kibékít a nem létező veszedelemmel is. De legeslegjobban a mosolyt, a szabad lélegzést, a vaskorlát nélküli rugalmas életmozgást utálja. Megtorlásul elrendeli: tilos a bukfenc! Mi a teendő? A meselények tudják: ha mindenki bukfencezik – még a lomha testű Bruckner Szigfrid oroszlán is – akkor az ostoba, hadonászó, pöffeszkedő Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon is kénytelen velük csinálni… Bár meglehet, a mi védekezésünkből még mindig hiányzik az összehangolt egység: nem tudunk mind, egyszerre bukfencezni – és a zordonbordonok sem adják fel, még fogcsikorgatva sem, téveszméiket. Hát legalább vigyázzunk a Hétfejű Tündér utolsó, megmaradt fejére!"

 

Ezek a művek nem bűvészmutatványok, hanem varázslatok. Nincsenek életkorhoz kötve. Szeretet, áradó – olykor iróniával, derűvel ízesített – szeretet van ebben a költői prózában. A szeretet – mint az egyetlen felszabadító és megtartó erő ebben az egyre cudarabb világban. Mára is különös üzenettel bíró ez a mese!

 

Először gyermekként láttam Lázár Ervint, nem mertem megszólítani; feleségével, Vathy Zsuzsával – akivel szülővárosunk közös – a pápai pálos-bencés templom kapujában álltak. Igazából gyermekként láttam, akkor még nem tudtam, hogyan néz ki a sokat hallott-olvasott mesék szerzője, csak mellettem mondta valaki, hogy ő az ott, a nagy író. Valahogy olyan mosolyogtató benyomást keltett, mint talán Sebő Feriéknek a hetvenes évek elején, amikor Nagy László egy összejövetelre elvitte magával az akkor még mások előtt sem igen ismert tollforgatót: „Maguk bizonyosan azt gondolták, hogy ezeknek a meséknek az írója csak egy szőke, kék szemű széplélek lehet. Aztán most tessék, itt áll maguk előtt egy hentes és mészáros…”

 

Ennek a „hatalmas” termetű embernek nemcsak a termete volt „hatalmas”, hanem a szíve is, melynek gyümölcseit sok-sok mindenkivel meg tudta osztani, s örök álmában is „ifjú szívekben él”. Kristóf Attila írta nekrológjában: „Az, hogy »ifjú szívekben« él, azt is jelenti, hogy újra és újra újjászületik. Nemzedékeket kapcsol össze, benne egy húron pendülhet a nagyapa az unokával, szerelmes párok szőhetik tovább meséit, és virul Mikkamakka, a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, Szörnyeteg Lajos, és örökké jönnek, bár soha meg nem érkeznek a pomogácsok…”

...Éppen húsz éve, 1996-ban kapta meg a Kossuth-díjat, halála előtt nem sokkal a Prima Primissima-díjat, de a Soros Alapítvány Életműdíját is magáénak tudhatta. Németh László-i szavakkal élve „nemzetragasztó”, éltető ember volt!

Volt? Most is az! „Ifjú szívekben él… újra és újra újjászületik”. Aki nem hiszi, járjon utána Sárszentlőrincen, a Petőfi-emlékház tőszomszédságában immár negyedik esztendeje működő Lázár Ervin Emlékházban, ahol az író hajdani munkaasztala körül gyakorta vendég újra és újra a gyermekzsivaj, s nem lankad a helyi mesélőkedv sem!

 

ITT OLVASHATÓ