Szerző: Tamás Róbert
2016.08.24.
Ezzel szemben azok a magyarok, akik itt éltek és innen kényszerültek külföldre, a bőrükön érezték a kormány áldásosnak jóindulattal sem nevezhető ténykedését. Semmi mást nem tesz a kormány, mint kicseréli a szavazókat. Akik vélhetőleg ellene szavaznának, azok számára megnehezíti a szavazást, akik pedig mellette szavaznának, azoknak megkönnyíti.
Önös érdekből, a hatalom megtartása céljából az ország kormánya igyekszik kirekeszteni közel egymillió honfitársunkat az ország sorsának alakításából. Teszi ezt az a kormány, amelyik reggel, délben és este a nemzeti összetartozást hirdeti.
Az aljasságnak és a sunyi hazudozásnak olyan fantasztikus szintje ez, amire nincsenek szavak. Illetve vannak, de azokat nem írhatom ide, mert véletlenül ismét megtámadja a szerverünket egy unatkozó albán néptánccsoport.
Fogunk még erről beszélni, de addig is jó lenne, ha mindenki elgondolkodna ezen a történeten. Főként azok a magyarok, akik úgy akarnak beleszólni a magyar belpolitikába, hogy annak következményeit nem ők viselik. Bármennyire jó a szándékuk, ne akarják ők eldönteni, hogy mi hogy éljünk itt. Mi sem szavaztunk Ceauşescu hatalomban maradására – nem is volt rá mód – de gondoljanak bele, mi lett volna, ha szavazhatunk és nekünk innen ő lett volna a szimpatikus.
Ha szavazni akarnak, költözzenek ide, éljenek itt, dolgozzanak itt és akkor joggal járulhatnak az urnák elé. De így, távolról és tájékozatlanul nincs joguk ehhez. Akkor sem, ha van.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.