Szerző: Ille István
2016.08.14.
Szakály Sándor, a kormányzati VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója szerint a Kamenyec-Podolsk-i deportálás – ami tömegmészárlásba torkollott – csak egy idegenrendészeti eljárás volt.
A VERITAS jeligéje egy Deák Ferenc-i mondat: „… hazudni nem szabad.” Legyen. Ennek értelmében természetesen Szakály nem hazudott. Miért is tette volna? Ez a véleménye. Neki, mint főigazgatónak – kinek intézetét Magyarország Kormánya a 373/2013 (X.25.) számú kormányrendelettel alapította azzal a kimondott céllal, hogy az elmúlt több mint másfélszáz esztendő magyar történései kutatását újra- és átgondolva, harag és elfogultság nélkül forduljon a magyar nemzet történetében meghatározó jelentőségű, nem kevés vitát kiváltó – és feltehetően mindenki számára elfogadható konszenzusos eredményt soha nem hozó – események felé – miért is állna érdekében hazudni?
Mert hát, intézete névadója, a Veritas mégiscsak azt jelenti: igazság. Most már csak az a kérdés, kinek az igazsága? Ráadásul azt is tegyük hozzá, hogy a történelmet mindig a győztesek írják. Nomeg – ahogy ez a Fidesz-kormányzat esetében jól tetten is érhető – ők is hamisítják meg.
Három kutató csoportja van: a Dualizmus-kori kutatócsoport (1867 és 1918 közötti időszak vitás kérdéseinek kutatása), a Horthy-kori kutatócsoport (a két világháború közötti időszak sokat vitatott – ám csak részben feltárt – kérdéseivel foglalkozik), és a z 1945 utáni kutatócsoport („moszkvai” típusú politikai berendezkedés bevezetése, kiépülése és „fénykora” témakörében).
Feltételezésem szerint az inkriminált „idegenrendészeti eljárás” a második kutatócsoport témakörébe tartozik – habár mintha a Horthy-korszak egy csöppet túlmutatna a két VH közti időszakon -, ennek szellemében Szakály nem a magánvéleményét fejezte ki, hanem a kutatócsoport által feltártak következtetését. Mert hát, újragondolták és átgondolták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.